Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-s Kisebb közlemények s-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM

lására, kibontakozására. Egy időben pl. Medgyaszay Vince, a későbbi püspök volt az összes társulat elnöke. Sakk-körbe, rajzkörbe, különböző sportkörökbe, színházi és irodalmi társulatokba lehetett jelentkezni. Emlékszem, hogy egy alkalommal előadtuk Kovách Aladár Téli zsoltár c. darabját, amiben Apáczai Csere János munkássága áll a középpontban. Hónapokig próbáltuk előtte.

A tanárok is játszottak a színdarabokban, ők főleg az úgynevezett Jókai Körben szerepeltek a Nőnevelő Intézet tanáraival és tanárnőivel együtt. Pápa jó szellemiségű, többre igyekvő város volt. A pápai Petőfi hagyományoknak megfelelően az éves számadások és sportversenyek, bemutatók március 15-én kerültek megrendezésre. Számunkra ez igazi diáknap volt.

A tehetséges tanulók cikket írhattak a Pápai Kollégiumi Lapokba. Emlékszem pl. Lőrincze Lajos (felettem járt) olyan elemzésére, amely a pápai köznyelv latin és német beütéseit hasonlította össze. Jómagam a tájszavak gyűjtését és megőrzését szorgalmaztam ugyanezeken az oldalakon, hiszen a városba kerülve hamar megtapasztaltam, hogy alakul át akár a saját nyelvhasználatom is; a hárságyi kifejezések egy részét nem is használhattam, mert a társaim már nem értették meg.

— Milyen volt egy-egy képzőtársasági gyűlés ?

— Vasárnap, a délelőtti istentisztelet után tartottuk a legnagyobb tanteremben. Az ülésnek előre meghatározott témája volt. A beküldött kisebb terjedelmű munkákat — verseket, novellákat — bíráltuk. Az olvasott művek mellett hallgattunk és megbíráltunk szavalatokat is. Sokszor folytak kemény viták, mert voltak, akik csak a mű hibáit látták, mások figyelembe vették az alkotó zsenge korát vagy tapasztalatlanságát. Inkább bátorítani, mintsem elbátortalanítani akarták a szerzőket, előadókat.

Képzőművészeti alkotásokat emlékezetem szerint nem bíráltunk, meghagyva a bírálat jogát rajztanárunknak. Voltak ügyes rajzolók is. Emlékszem, hogy egyik társunknak a Nátusból megtetszett egy lány, de nem tudta a nevét. Rajzolni viszont tudott, így aztán odament a hölgy arcképével az Intézethez, segítsenek neki kideríteni, ki ez a gyönyörű lány. Persze mindannyian szurkoltunk neki, sikerrel is járt, sőt — a feleségem révén tudtam meg később — mennyire értékelték a Nátus tagjai ezt a szellemes kezdeményezési módot.

Voltak ugyanakkor zenei előadások is: az előadók valamilyen zeneművet szólaltattak meg hegedűn. A hegedű nagyon népszerű volt, szegény Kotta bácsi (nem emlékszem a nevére) oktatáskor hegedűn kísérte a szólamtanításokat... A-= 395 =-