Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
BOLGÁR DÁNIEL Ortodox és neológ zsidók a pápai polgári leányiskolában (1875-1878) smert, hogy a magyarországi zsidók az egyenjogúsításuk és a holokauszt közötti időszakban a keresztényeknél jóval iskolázottabbak voltak. A képlet a téma neves kutatójának, Karády Viktornak a kifejezésével összegezhető: a zsidók voltak az oktatási rendszerben folyó vetélkedés „verhetetlen bajnokai”.1 A zsidó társadalom azonban nem volt egynemű. Az emancipáció után felbomlott a magyarországi zsidóság vallási egysége.2 A neológ (kongresszusi) szervezetben az újításra nyitott hitközségek tömörültek, míg az ortodox irányzathoz — önképük szerint3 — a változtatásokat elvetők csatlakoztak. Azok a közösségek pedig, amelyek nem akartak tudomást venni az ortodox-neológ szakadásról, a gyakorlatban tovább növelték a széttöredezettséget azzal, hogy egy harmadik, úgynevezett status quo irányzatot alkottak. Az, hogy a status quo hitközségek tagságának vallásossága a neológokéra vagy az ortodoxokéra hasonlított-e jobban, a helyi viszonyoktól függött.4 ISKOLÁZOTTSÁGI EGYENLŐTLENSÉGEK ORSZÁGOS SZINTEN Úgy szokás gondolni, és sok kortárs megfigyelő is úgy észlelte, hogy a modernitás kihívásaival a zsidóságnak a vallás reformálásától irtózó része nehezebben birkózott meg, és ennek megfelelően a nyilvános oktatás rendszerében, tehát az állam által elismert bizonyítványokat kiadó iskolákban is az ortodoxok vitték a legkevesebbre a zsidók közül. De, hogy tényleg így volt-e, léteztek-e 1 KARÁDY 1997a. 122. 2 A szakadásról lásd KATZ 1999. 3 SILBER 2008. 4 FROJIMOVICS 2008. 77-81. A status quo hitközségek irányultságáról folyó diskurzusra lásd a Szombat című folyóiratban 2014-ben zajló vitát, illetve PEREMICZKY 2016. 61-64. 39
