Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
he Forrásközlés a-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM Persze, ezeknek a késő éjszakába nyúló hecceknek az volt a vége, hogy reggel igen későn keltünk, és a reggelinél nagyon elkésve jelentünk meg. A szidást elkerülendő igen csendben slisszoltunk be az ebédlőbe, hol az öregek még ugyan ültek az asztalnál, de régen túl voltak a reggelin, és haragos szempillantásuk kísérte az ilyen megjelenő késői fiúkat. A lánygyerekek meg valószínűleg már megkapták a maguk szidási porciójukat, mert hiszen azért, ha szelídebb formában is, de azért ők is kukoricacsutka-csatáztak és amiatt szótlanul, szemlesütve ültek szintén reggeli után az asztalnál, felkelni nem mertek. így mindegyikönknek igen kellemetlen volt szólóban, néma csöndben reggelizni. Egy ilyen feszült hangulatú reggelen a jó öreg Vilma néni akarta megmenteni az ifjúság helyzetét, és az ő reszelős, kellemetlen hangján valami fehérvári pletykát mondott el, aminek a főszerepelője Deutsch478 fakereskedő volt. Hoszszan kihúzva a történetet. A többi öreg átlátva a szitán, bele sem szólt, Vilma néni meg fellelkesülve ifjúság mentő cselekedetén, belemelegedett a beszédbe, csak mondta, és észre sem vette, hogy már minden elkésett fiú ott van és reggelizik. De ő csak variálta a történetet, de amikor már vagy ötödször teszi fel magának a szónoki kérdést, hogy — De hát kicsoda ez a Deutsch? — és a nagy Demoszthenészekhez hasonlóan a halotti csendben mindig maga adta meg rá a választ, mondván: — Egy közönséges faszállító. Mindenkinek a szétpattanásig fel volt húzva minden idegszála a visszafojtott nevetéstől, mikor a legfiatalabb fiúgyerek, Andor testvéröcsém felállt az asztal mellől, és lábujjhegyen az előszobába vezető ajtón át eltűnt az ebédlőből. Ezt követte azután minden fiúgyerek. Apró, nagy — valamennyi lábujjhegyen kiment az előszobába. Volt azután ott olyan röhögés, hogy alig tudtuk abbahagyni. Kacagásunk meg felverte az egész házat. Mikor azután valahogyan összeszedtük magunkat és szidtuk Andirkát, hogy ő az oka mindennek, mert ha ki nem megy, hát tovább is vissza tudjuk tartani a nevetést, de így lehetetlen volt ezt megtenni, hát valamennyiünknek ki kellett szaladni. 478 Az épületfa-kereskedők közül a Deutsch-testvérek cége volt a legjelentősebb Székesfehérváron. A cég 1843-ban alakult, 1864-ben jegyezték be. A telephelyük Székesfehérváron, a feldolgozó üzemük 1850-től Abonyban volt. A XIX-XX. század fordulóján fakitermelés folyt a Vas megyei szenteleki erdőgazdaságban, a Hunyad megyei Alkenyérben. A Zólyom megyei Benesházán fűrészüzemeik működtek. A cégnek 1910-ben 380 alkalmazottja volt. A két világháború között a cég tulajdonosa az 1892-ben érettségizett Deutsch Aladár volt, aki 1942-ben részt vett a ciszterci gimnázium 50. éves érettségi jubileumi ünnepségén. - A Ciszterci Rend Székesfehérvári Szent István-gimnáziumának (...) évkönyve az 1941-42. tanévről. Szerk.: Mészáros Gellért mb. ig. Székesfehérvár, 58., FARKAS 1995. 256. -359
