Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-s Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám

hetenként vagy kétszer — családi összefutások. Legtöbbször nálunk, de Lajos bácsiéknál is, és Póli néniéknél is.

Nálunk felejthetetlenek voltak ezek a családi koncertek, mert akárhányszor a zene jegyében folytak le ezek a vacsora utáni összejövetelek. Jóska nagyon szépen és jól zongorázott, Haypál Benő énekelt, Jóska kísérte. Néha Béla bácsi óhajára Kenessey Amália is, és Vilma is énekeltek. Málcsi néni (az előbbi) kis cérna hangját mi, gyerekek, még kibírtuk, de Vilma néni (az utóbbi) rezes trombitaszerű, durva és rekedt hangját azonban nem bírtuk, mindig kiszöktünk az ebédlőből, neki szaladtunk a nagy útnak és a dombnál röhögtük ki magunkat. De Benő és Jóska produkciói, amik klasszikusokra és magyar zeneköltészetre terjedtek ki, igen nagy élvezetet nyújtottak. A kisebb zenei tudású családtagok is sokat szerepeltek: Sári, Flóri, Farkas Elemér, stb., de az előbbiek komoly produkciók voltak.

Farkas Elemér a katonai indulókban volt specialista. Verte veszekedett módon a zongorát, de rengeteget tudott és jól is adta őket elő. Ezeknek persze a nagyebédlő volt színhelye, mert ott volt a zongora. Anyám rendesen gyümölcsöt és bort szolgáltatott fel, ilyenkor a személyzet mindig mi, gyerekek voltunk. Anyám ugyanis nem szerette, ha személyzet a család miatt a rendes pihenő idejétől megfosztódik. Lajos bácsiknál rendesen nagy viták szoktak lezajlani. Jól írom, hogy zajlani, mert bizony az nem csöndbe[n] ment. Minden külön szereposztás nélkül Lajos bácsi volt a vitarendező és Cseresnyés Jóska sógor volt a beugró. A vita hevében — már mint kisgyerek — hallottam, mikor Jóska mondta Lajos bácsinak, hogy az ügyvédek „végrendelet-hamisítók”, a468 Lajos bácsi meg rögtön mondta, hogy az orvosok meg „hullarablók.”

De mindkettő ezeket bizonyította is, azonban ez nem jelentette azt, hogy a vita és a kijelentések után bármilyen kis mértékben megharagudtak volna egymásra. Mi, gyerekek meg röhögtünk, ahogy a torkunkon kifért. Lajos bácsiéknál is volt mindig bor szervírozva, persze cecei. Nemcsak viták, hanem kedélyes esetek, anekdoták elmesélése is műsoron volt. Sarolta néni volt ebben kiváló előadó. Nagyokat nevettünk, mikor előadta, hogy pesti lakos korukban a Béla bácsi hogyan gombolta be a nadrágjába lóvasuton egy idegen nő zsebkendőjét, amit az a Béla bácsi ölébe ejtett, és Béla bácsi a fehérséget toilette hibának nézte. Azután, hogy melyik barátnéja énekelte egy nagy társaságban azt a

468 A kéziratban a helyett: de viszont, javítottuk.

353 s-