Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-= Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám a vadászzsákmány mennyiségétől455 — 20 krajcárt. Nagy volt persze a röhögés évekig Lajos bácsinak ezen a jól sikerült viccén. Molnár Imrének a krajcároskodására, mondhatnám smucigoskodására az is jó jellemző eset volt, ami456 már kamaszkorában történt meg. Néki vadászpuskája, nékünk csónakunk volt. Hogy magát produkálhassa, rábeszélt bennünket szárcsára vadászni. A szárcsa vagy búvár igen mulatságos állat, soká tud a víz alatt maradni, evezős koromban sokat üldöztük őket a Balatonon: 4-en jól megmarkoltuk az evezőt és mentünk utána, hogy a lapáttal agyonverjük, de lebukott. Akkor leállítottuk a csónakot, és lestünk minden felé, hogy hol bukkanik fel. Amint megpillantottuk, hajrá utána! Akárhányszor órákig elszórakoztunk így, de mindig eredmény nélkül. Könnyen ráálltunk tehát, és Farkas Kálmán, Farkas Imre, Andirka és én elvittük őt a puskájával. Azt hiszem, a kormányos akkor is az öreg Jóska volt. A fűzfői öböl felé mentünk. Hamarosan fel is tűnt egy búvár, a nád felől mentünk rá, hogy oda vissza ne tudjon menni, és elkezdtük üldözni. Amint felbukott a víz alól, jeleztük Imrének, ki a csónak orrában ült, hogy hol van, ő célzott és lőtt. A vízen nagyon jól lehetett látni, hogy hogyan hibázta el Imre a szárcsát, mert a vizet a sörét felborzolta. Nem mondom, Imre jól lőtt, de azért a szárcsát mindig elhibázta. Az vígan lebukott, mi a lebukási irányba utána, és egy idő múlva megint feljött. És akkor [meg]ismétlődött a jelenet. Minket is elkapott a vadászszenvedély és nagy élvezettel csináltuk a dolgot. Lestük a szárcsát, ha messze volt, sebesen rámentünk; ha közelbe[n] bukott fel, akkor a lapátokkal megfogtuk a hajót, hogy ne inogjon, hogy Imre biztosabban lőhessen. Azért azt hallottuk, hogy Imre minden lövés után kiejt halkan egy számot. Később rájöttünk, hogy mindig öttel többet mond, így 60, 65, 70, stb. Mi nem kérdeztük meg, hogy mi az, de amikor 95 után lelőtte végre a szárcsát, akkor kiszaladt belőle, hogy — A fene egye meg, egy forintomba került ez a büdös szárcsa, amit megenni nem lehet, eladni nem lehet. Nagy röhögés követte ezt a kijelentést, mert mindegyikönk előtt nyilvánvaló lett, hogy 5 krajcárjába került egy patron és azt számolta, hogy mennyibe kerül néki majd a szárcsa. Ezután hiába hívtuk Imrét szárcsázni, mindig azt mondta: — Megy a fene. 455 A kéziratban: mennyiségére, javítottuk. 456 A kéziratban: aki, javítottuk. 349 =-
