Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-a Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám Füreden el nem mulasztottuk volna, hogy a Savanyúkútnál savanyúvizet ne igyunk. Ilyenkor mindig hallottuk, később magunk is mondtuk tovább a gyerekeinknek, hogy nekünk, Véghelyeknek, ehhez a kúthoz ősi jogunk van. Nékünk nem kellene a vízért fizetni, mert az a közbirtokosságé, és mi is közbirtokosok vagyunk Füreden. Fíogy milyen ágon volt jussunk, azt még nem kutattam ki. De volt őseimnek Arácson is szölleje, sőt az arácsi református anyakönyvben Véghelyek többször szerepelnek, mint keresztszülők is, ezeket annak idején kiírtam. De lehet, hogy az öreganyám, Pázmándy Karolina révén, kinek Oroszy-ősei voltak.431 A füredi osztályrészünkről és közbirtokossági járandóságunkról már javában felnőtt korunkba[n] mondtunk le Baly Jolán unokanővérünk javára valamennyien, mi, Véghely-testvérek. Tihanyban a visszhang, az apátsági kripta és templom, a kecskekörmök voltak az attrakciók. Abban az időben még tényleg remekül és érthetően adta viszsza a visszhang: „Hős vértől pirosult gyásztér sóhajtva köszöntelek”, majd a következő lélegzetre „Nemzeti nagylétünk gyásztemetője Mohács.”432 Egy sereg parasztgyerek lézengett ott állandóan, és ha idegen jött, összerohantak. Kórusban kiabálták a visszhangnak a verseket, majd szavalták el a tihanyi regéket Helkáról, Kelénről. A végén pedig kecskekörmöket árultak. Abban az időben még terhes volt a Füred-tihanyi út. Rendesen kishajóval mentünk át. Kenésén a Móricz Jánosékat433 látogattuk. Az ottani református pap Móricz Jánosnak a felesége, Erzsiké néni volt az anyám valamelyik szülőjének a legfiatalabb testvérhúga. Vagy Molnár, vagy Hermán. így fejből, a jegyzeteim nélkül, biztosan nem tudom megmondani. Azt hiszem, Molnár Erzsébet volt. Kenésén abban az időben a falun kívül nem volt még semmi. Nékem is csak a 4311856-ban, az úrbérrendezés és tagosítás idején az Oroszy családé volt a füredi határ mintegy 10%-a, valamivel több, mint 230 hold, melynek nagy részét a 14 úrbéres jobbágy és 18 úrbéres zsellér számára mérték ki (állami kárpótlás mellett), a család kezén csak mintegy 53 hold birtok maradt a XIX. század második felében. Ennek örökösök közötti megoszlása azonban nem ismert, így Véghely feltételezését nem tudjuk bizonyítani. LICHTNECKERT 1999. 292-295. 432 Kisfaludy Sándor Mohács c. versének első két sora helyesen: „Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, / Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács! «3 Móricz János Nemesvámoson született 1811. március 7-én. 1850-1898 között szolgált Balatonkenesén, 1898. március 31-én lemondott, július 19-én a kenesei születésű Bakó Kálmánt választották a helyére, augusztus 13-án elhunyt. 1892-ben 52 évi egyházi-tanügyi szolgálatáért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Hosszabb ideig a mezőföldi egyházmegye jegyzője, a dunántúli egyházkerület számvevője volt. DREL I. í.a. 1898. szeptember 22-i közgy. jkv. Püspöki jelentés, 29. Lelkészválasztás Kenésén. = DPL 9 (1898) 31. sz. (július 31.) 507. - Életrajzát a lexikonok nem ismerik.-= 342 =■
