Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-= Műhely s-Acta Papensia xix (2,019) 1-2. szám A VIZSGÁLT TERÜLET LEÍRÁSA A vizsgálati terület a Magyar Kisalföld nagytáj, Marcali-medence középtáj és a Pápai-síkság kistájon belül (1. ábra), a parkosított pápai Várkert, az egykori pápai vár keleti előterében helyezkedik el. A történelmi térképek, a várat, a várostromot bemutató képek alapján a középkor végén a Tapolca patak és a pápai Bakony-ér még a területen található tóba futottak össze (2. és 3. ábra). A XVIII. században kezdetén még fennmaradt a tavi rendszer (4. ábra), de a század második felében már szabályozták ezeket patakokat, melyeket két párhuzamosan futó mederbe tereltek (5. ábra). A várat keleti oldalról szegélyező tavat 1771-ben kiszárították, később felparcellázták.4 A pápai vár a területen található jégkori alámosott, szigetszerűen jelentkező hordalékkúp maradványfelszín peremén áll (6. ábra), amelyet a Bakonyból eredő patakok - mindenekelőtt a Tapolca patak és pápai Bakony-ér - alakítottak ki még a pleisztocén (jégkor) geológiai időszak végén.5 Ezen jégkori hordalékkúpba vágódott be ez a két patak a jégkor végén, a Magyar Kisalföldön bekövetkezett neotektonikus süllyedés hatására, és a bevágódás nyomán szigetekre, sávokra osztották saját törmelékkúpjukat.6 Ekkor alakult ki a középkori vár és város keleti-északkeleti előterében található mélyebb felszín, ahol a várat és várost védő tavat a középkor végén létre hozták. A mélyedés a pleisztocén (jégkor) végén, vagy holocén (jelenkor) kezdetén a Tapolca patak és a Bakonyér patak oldalazó kanyarfejlődésének eredményeként jött létre. Sajnos, a kiszárítás és telkesítés, majd parkosítás, alagcsövezés során az eredeti geomorfológiát megváltoztatták, bár ezek a morfológiai vonások a középkor végi és oszmán kori tavi és lápi-mocsári rétegekkel amúgy is fedetté váltak. A vizsgált területen napjainkra az emberi hatások következtében mind a növényzet, mind a talaj szerkezet teljes mértékben átalakult. A térségben végzett, és az utolsó 18 ezer év fejlődésére kiterjedő környezettörténeti elemzéseink nyomán megállapítható, hogy a jelenkor (holocén) kezdetén egyértelműen fajgazdag tölgyesek, majd gyertyános-tölgyes, végül bükkel kevert gyertyános4 HUDI1995. 58-59. A kiszárított tó helyén a Gróf úttól északra angolparkot, délre kerteket alakítottak ki, melyeket a városiak béreltek. A 145 holdat kitevő ún. Tókertek árendába adásáért 1836-ban 2715 váltóforint folyt be az uradalmi pénztárba. A kertgazdálkodást egy városi választott tisztségviselő, az ún. tókerti felügyelő ellenőrizte a reformkorban. 5 SÜMEGI-MOLNÁR-SÁVAI2012. 22-26. 6 Uo. 2
