Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-a Szemle &Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám származó forrásokkal meg lehetett volna szüntetni. Bár a munkautasítás a levéltári forrásokat részesítette előnyben, a megyei levéltár szakkönyvtárában őrzött hírlapok és folyóiratok írásaiból is érdemes lett volna néhányat közölni. A XX. század második felének egyházpolitikáját a politikai felülvizsgálatot végző „létszámcsökkentő bizottságok” (B-listázások), az állami egyházügyi és a tanácsi szervek iratai mutatják be. A legújabb kori részben többek közt arra is fény derül, hogy a pápai református püspöki székhely 1963. február í-jei hatállyal Veszprémbe való áthelyezését Prazsák Mihály egyházügyi titkár „fontos politikai előrelépésnek” tekintette, „különösen a katolikus egyház befolyásának csökkentése érdekében.” (118.) Az is szembeötlő, hogy a változtatást az állami és pártszervek nem megfelelően készítették elő, mert a Békefi Benő püspököt 1964-ben váltó, az állammal jól együttműködő Dr. Bakos Lajos arácsi lelkésznek nem volt lakása, Balatonarácsról járt be a hivatalba. A két református egyházmegye (a veszprémi, győr-sopron-pápai) átnyúlóit a szomszédos megyékbe, ezért szükségesnek tartották a történeti határok megváltoztatását, hogy a csökkentett terület egybeessék Veszprém megye közigazgatási határaival. Az evangélikus egyházmegye esetében ez már megtörtént. Halász Béla pápai lelkész, veszprémi esperes vezetésével 35 lelkész kb. 18.000 egyháztagot gondozva működött a megyében. A székhelyváltozás a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek sorsát is érintette. Az 1963. november 25-én Pápán készült „Emlékeztető feljegyzés” (115-118.) tanúsítja, hogy Esze Tamás gyűjteményi főigazgatónak és az egyházkerület vezetésének sikerült elérnie, hogy az intézmény Pongrácz József halálát követően is Pápán maradhasson. Az együttműködést és szakmai segítséget az értekezleten részt vevő Éri István megyei múzeumigazgató is fölajánlotta. Baski Sándornak, a megyei tanácsi vb-elnökhelyettesének 1968-as egyházpoltikai feljegyzése (beszámolója) zárja az utolsó történeti fejezetet, mely arra is kitér, hogy dr. Bakos Lajos püspöknek „jelentős, reakciós papokból álló ellenzéke van”, amely szembehelyezkedik az egyházi vezetéssel. A püspök országos előadóként részt vett a békemozgalomban. A politikai intencióknak megfelelően határozottan fellépett a II. Vatikáni zsinat után kibontakozó ökumenikus mozgalom ellen, melyet lelkésztársai közül többen nehezményeztek. Nyilván azt sem nézték jó szemmel, hogy külföldi útjain is a szocialista állam külpolitikai céljait szolgálta. Buzgalmát kormánykitüntetéssel honorálták. Az egyes helyzetjelentésekben a megoldandó feladatok is szóba kerültek. Az egyházügyi vezetők világosan látták, hogy az új rendszerben a protestáns lelkészek fizetése az állami és közalapi kiegészítést is beleértve olyan alacsony, hogy abból családot fenntartani nem lehet, másodállást kell vállalniuk. Ekkor még a pártirányításban nem körvonalazódott, hogy az osztályellenségnek tekintett lelkészek és hozzátartozóik mely munkakörökben dolgozhatnak, lehet-* 216 3-
