Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-= Szemle =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

A források koronként megoszlása meglehetősen egyenetlen és aránytalan. A forrásközlések 79%-a a XVIII-XIX. századból származik, a XX. századot mindössze 8 forrás (11%) képviseli, ezek közül is kettő Zala megyére vonatkozik.

A XVI. századból egyetlen dokumentumot ismerhetünk meg: alsóörsi nemes Mórocza Gergely Hajmáskéren kelt végrendeletét (1586), melyben alsóörsi, felsőörsi és vámosi birtokairól intézkedik. A családi archívumban fennmaradt forrás egy kisbirtokos köznemesi család életmódjáról ad pillanatfelvételt.

A XVII. századot Lippay György veszprémi püspök 1634. évi felsőörsi hatalmaskodási ügye, az arácsi Darabos György egyezséglevele (1636) a Mórocza család levéltárából; a dabronyi evangélikusok vallásgyakorlatát biztosító 1647. évi oklevél, az 1674. évi gályarabperhez kapcsolódó veszprémi káptalani tanúvallomások részletei, a tihanyi végvár vallási helyzetéről készült tanúvallomások (1673,1676) jelenítik meg. Közülük országos jelentőségűek a 1674. február 24. és március 11. között Veszprémben, Vázsonykő és Tihany várában közel kétszáz tanút felvonultató tanúvallomások, amelyek segítségével a Wesselényiféle összeesküvés utáni években a Vitnyédi István ügyvéd vezette dunántúli potestáns „szervezkedés” résztvevőit kívánták a pozsonyi vésztörvényszék előtt büntetőeljárás alá vonni és elítélni. Ennek teljes szövegét a levéltár önálló kötetben is megjelentette.

A veszprémi káptalan emberei által készített tihanyi tanúvallomások a tihanyi apátság újjászervezését, az apát földesúri jogainak a visszaállítását szolgálták, melyekre a protestáns végvári katonaság érdekeit védő Kethelyi János kapitány hasonló - szintén 21 tanút felvonultató - tanúvallomásokkal válaszolt. A két, egymás állításait cáfoló tanúvallatási jegyzőkönyv párhuzamos olvasása során az olvasó rádöbbenhet arra, hogy a történeti forrásokat minden esetben szigorú forráskritikával kell kezelni.

A XVIII. századi iratokból a katolikus Esterházyak birtokán (Pápán), a győri jezsuiták birtokain (a vörösberényi uradalomban: Balatonkenesén, Balatonfőkajáron, Padragon, Vörösberényben), a felsőörsi prépostság birtokán (Felsőörsön), a zirci apátság birtokain (Magyarpolányban, Sólyon), a veszprémi káptalan perrel visszaszerzett birtokán (Peremartonban), a nemesi községekben (Marcalgergelyiben, Nemesszalókon, Nemesvámoson, Szentgálon, Takácsiban), a nemesi közbirtokossági falvakban (Szilasbalháson, Tótvázsonyban) történt eseményekből ismerjük meg a vallási közösségek hétköznapjait.

A XVIII. század második harmadának kulcsfigurája Padányi Bíró Márton (1693-1762) veszprémi püspök (1745-1762), aki 1736-ban mint felsőörsi prépost fegyveres erővel okkupálta a felsőörsi református egyház oratóriumát és parochiális házát. Az alsóörsi Mórocza család levéltárában fennmaradt „felsőörsi casus” iratai a katolikus egyházszervezés módszertanába engednek bepillantást. (A módszerek és eszközök nagyjából mindkét térfélen megegyeztek, felhasználásuk lehetősége azonban a hatalmi pozóciók erősségétől függtek.) Az-s 214 3-