Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-a Forrásközlés «Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám az összes költséget Bandi fedezi, és hogy beugrassza Bandit az útra, Amerika annyira van tőlük, mint Rákosszentmihály. Persze, az útból nem lett semmi. [Millenáris ünnepségek Veszprémben] A millenáris évben nem csak Budapesten, hanem szerte az országban is mindenütt voltak ünnepségek, dísz isteni tiszteletek minden felekezet templomában. Ünnepi közgyűlések, díszgyűlések, iskola[i] ünnepek, városkivilágítások, fáklyás menetek, stb., stb. Veszprém is ezekből nagyon kivette a részét: [volt] fáklyásmenet, mindig eljöttek a megyeháza elé is, hol azután az erkélyen (a nagyterem középső erkélyén) a családja körében megjelent az édesapánk és a szónokot végig hallgatta, azután válaszolt reá. Nagy ovációban volt mindig része. Pedig sokszor már súlyos beteg lehetett, mert egy évre rá már meghalt szegény. Hogy milyen alkalmakkor voltak ezek a fáklyás menetek, azt már nem tudom pontosan, de meg lehet nézni egy akkori helyi lapban. Azt hiszem, a kiállítás megnyitásakor, a koronázás évfordulójakor, meg a tíz szobor adományozásakor. Ilyenkor azután az egész város ki volt világítva, gyertyákat tettek az ablakokba, szervezett iparos tömegeket elláttak fáklyákkal, a tűzoltók, katona-, illetve tűzoltóbandával (fúvós hangszerekkel]) felszerelve járták be a várost, püspök, polgármester és alispán kaptak díszzenét, felköszöntőt és rá azután volt a válasz. A legnagyobb éljenzés mindig a megyeháza előtt volt, mert hiszen, mint gyerek, azután én is a menethez csatlakoztam. A város apraja-nagyja, mindenki az utcán volt, kísérte a fáklyásokat, nézte a kivilágított várost és hallgatta a dikciókat. A gimnázium is nagy matinékat rendezett, de akkor én még nem szerepeltem a műsoron, csak a tanárok és a nagy diákok. Ott is előbb műsor előzte meg az ünnepélyeket. Most jut eszembe: a fáklyás menet egyszer elment Szabó Ferenc220, az akkori veszprémi képviselő háza elé is ([az] Iklódy-Szabó apjához, de abban az időben még nem voltak Iklódyak, csak Szabók). De a népszerűség nem tartott soká, mert még ebben az évben, a nyár folyamán, a füredi Yacht Klub uniformisában ment el a zsidó templomba egy ünnepi dísz istentiszteletre és ezt oly rossz néven vette tőle a veszprémi társadalom, hogy — mikor a többi urak díszmagyarban, akkor ő fehér nadrágban és fehér klubsap220 Helyesen: Szabó Imre (Tihany, 1843. december 16. - Bp., 1912. május 17.) jogász, ügyész, politikus. 1869-től alügyész, 1873-tól ügyész a veszprémi törvényszéken, 1875-től a püspökség jogtanácsosa, 1890-1900 között Veszprém szabadelvű országgyűlési képviselője. A Balaton szerelmese, a vitorlássport eredményes művelője volt. (Két fia: Andor és János vette fel az Iklódy- Szabó nevet.) A Farkasréti temetőben nyugszik. VARGA 2014. 941.-s 142 =-
