Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM Nékem az imponált a legjobban — és ma is lenyűgöző érzés fog el, ha rá gondolok —, [hogy] látni [lehetett] mindenfelé fényes nappal, vagy este azt az elképzelhetetlenül rengeteg embert — és mindenütt, mindenfelé halálos csend. Az emberek vagy nem, vagy suttogva beszéltek az utcákon, bármily messze is volt[ak] a Múzeumtól. A gyásznak ilyen impozáns megnyilvánulását184 el sem tudtam képzelni. Pedig a nép folyton szaporodott, ott hallottam, hogy már az utcákon is alusznak az emberek, mert minden lakás tele van. Étkezdében már enni sem lehet[ett] semmit sem kapni, de ez mind nem számított. Az emberek csak özönlöttek széles az országból mindenfelől, és sem elriasztani, sem eltanácsolni nem lehetett senkit. Rendőr díszőrség mind kevés lett volna, hanem az ifjúság és polgárság köréből került ki minden. Ők vigyáztak a városra, az impozáns gyászra, és a nagy halottnak is ők adták meg díszőrséget is, és a temetést is ők rendezték. A koszorúkat a Múzeum lépcsőire rakták le. Ennyi koszorút azóta sem láttam. Mink is az előírt helyen becsatlakoztunk az emberfolyamba és elvonultunk a nagy halott ravatala előtt, hol néma fejhajtással adtunk tiszteletünknek kifejezést. Babérkoszorúból néhány levelet húztunk ki, mit emlékbe magunkkal vittünk és őriztü[n]k az üvegalmáriumban. Hogy most hol vannak, hova lettek, bizony meg nem tudnám mondani. Nagy probléma volt az is, hogy a Kálvin térről hogy jutunk el az egész közel levő Múzeum körúton fekvő műegyetemre, mert Klimm Mihály185 — az akkori rektor — hívta meg a szüléimét és családját, pontosan, névre szóló meghívóval az I. emeleti erkélyre, hogy onnan nézzük végig a temetési menetet. Remek hely volt, mindent nagyszerűen láttunk, mert az erkély aránylag kevés [személy] részére volt fenntartva, és azon kívül folyton frissítőkkel is szolgáltak. Egyszóval, nagyon előkelő módon csinálta Klimm Mihály a házigazda szerepét. A Krisztián-villában nyaraltak Klimmék Almádiba[n] évekig, a[z a] mai alsó Wéninger-villa, mert hiszen felső még nem volt, és Krisztián veszprémi ácsmester volt még a tulajdonos.186 Innen eredt Klimm Mihály és [a] szüleim 184 A kéziratban ezután: még, töröltük. 185 Klimm Mihály (Buda, 1851. szeptember 4. - Bp., 1897. január 25.): vízimérnök, egyetemi tanár. 1870-ben szerezte mérnöki oklevelet, az 1870-es években állami ösztöndíjjal Németországban dolgozott, részt vett az Elba- és Rajna-szabályozás munkálataiban. 1879-től a budapesti műegyetemen vízépítési tanszék tanára, 1889-1891 között az egyetem rektora volt. Tanulmányai a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében jelentek meg. Vízépítéstan c. munkája kéziratban maradt. SZINNYEI1899. VI. 556-558. 186 Krisztián József veszprémi ácsmester volt, a Jeruzsálemhegyen lakott, a város gazdag, vállalkozó szellemű iparosai közé tartozott. Az 1884-ben alakult Almádi Fürdő Részvénytársaság 129 s-