Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
radiokarbon adatok alapján a Krisztus utáni XIII-XIV. században halmozódhatott fel. A patakhordalékból Unio crassus héjtöredék, valamint még a fúrás lemélyítése során kiemelt szintén mozgó vizet kedvelő Valvata piscinalis héjak is előkerültek. Ezt az üledékes szintben minimális szervesanyag, alárendelt karbonát-, és maximális szervetlenanyag tartalom jelentkezett (12. ábra). A karbonáttartalom ebben a szintben elsősorban a karbonátos kavicsokból származhat, mivel szabad szemmel is jól látható homok- és kavicsfrakcióban egyaránt mészkő- és karbonátos törmelék jelentkezett. Ennek nyomán a patak lehordási területén mészkő és talán dolomit kőzet kifejlődéssel számolhatunk. Ebben a szintben vízoldható elemtartalmat nem lehetett mérni. 120-100 cm között fehéres árnyalatú barnásszürke színű (10 YR 4/2), finoman laminált, jelentős karbonáttartalmú, agyagos kőzetliszt, tavi mésziszap és szerves anyaggal kevert mésziszap (Lc4 és LciShiThiAsi) horizont fejlődött ki, igen jelentős vízoldható Ca, Mg tartalommal. Valószínűleg ebben a tavi környezetben megtelepedő hínár-vegetáció megjelenéséhez köthető a vízoldható Na-tartalom növekvő mennyisége (12. ábra). Az alárendelt Fe, Mn mennyiség alapján a tavi rendszer vize ekkor még közepes mennyiségű szervesanyaggal terhelt, mezotróf jellegű és jól átszellőzött lehetett. Ez a korai feltöltődési fázisban lévő tavi környezet a radiokarbon adatok alapján XIV-XV. században alakulhatott ki. A XVI- XVII. századi ábrázolások nyomán egyértelműen két patak mesterséges elgátolásával, emberi hatásra jött létre a tavi rendszer. 100-25 cm között feketésbarna színű (10 YR 3/1) jelentős szervesanyag-tartalmú, enyhén karbonátos, az utólagos kiszáradás miatt bomlott szervesanyagot, rosszul határozható növényi törmeléket mutató agyagos kőzetliszt (ThiShzAsi, ThiShiAs2), eutróf tavi üledék, amely lápfoltokat, mocsaras szegélyzónát tartalmazhatott. A radiokarbon elemzések alapján XV-XVIII. század között fejlődött ki, viszont a történelmi források, a terület lecsapolására vonatkozó térképek és adatok alapján legvalószínűbb kora ennek az eutróf tó-láp és mocsár állapotnak a XVI. századtól a XVIII. század végéig állhatott fenn. Ekkor fejlődött ki ez a rosszul átszellőzött, ennek következtében jelentős mennyiségű vízoldható Fe-, Mn-tartalmú, szervesanyaggal terhelt, tömeges hínárvegetációt tartalmazó eutróf tó. Az egykori gazdag hínárvegetációt a rétegben kimutatott jelentős mennyiségű vízoldható Na-tartalom is visszajelzi. A jelentős vízoldható Ca, Mg nyomán a part menti üledékből származó bemosódásból származó üledék, illetve a tavat tápláló patakok vize, hordaléka oldott karbonátokban, és így vízoldható Ca-, Mg-tartalomban gazdag lehetett.-s MŰHELY s_____________________Acta PaPENSIA XIX (2019) 1-2. SZÁM __________________ 11
