Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-a Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM A báloktól függetlenül az én szüleim olyan ügyesen megszervezték a megye és város társadalmát, hogy bárhonnan a megyéből Veszprémbe mindenki „hazajött” — tényleg a megye székhelyének tartották, hol otthon érezte magát mindenki. Sokat tett az is, hogy apám br. Hornig Károllyal152, a veszprémi püspökkel már egyetemi hallgató kora óta igen jóba[n] volt, és még az öreg Véghely-házban is volt nála könyvtárát rendezni. A153 kanonokok házai is, meg a püspöki palota is megnyíljak] ilyenkor a szállóvendégek előtt. A bálok tele voltak nemcsak tiszti uniformissal, hanem papi díszreverendákkal is, mert ők is egyek voltak a megye társadalmával. Sokszor gondolkodtam, hogy mi az oka, hogy az én szüleimnek annyi állótükrük volt; jutott Kálmánékhoz, Flóriékhoz; Almádibafn] ma is kettő van. Most, hogy írom e sorokat, jöttem rá, hogy a bálok miatt a szállóvendégek részére kellett annyi álló tükör a női toilettek felvételéhez és rendbehozásához. Akkor ugyanis a bálozó nőt öltöztették, ő maga csak nézte, és ellenőrizte a tükörből. A megyebeli földbirtokosok családostól, a hangadó egyéniségek mind bejöttek. Emlékezem, egyszer a megyebál tartama alatt nagy hóesés és szélvihar támadt, úgyhogy mindenfelé behavaztak az utak. Hiába jöttek be négyes fogatokon a bálozó családok, valami négy napig nem tudtak kimozdulni Veszprémből, mert sem kocsin, sem szánon, sem pedig vonaton közlekedni semerre sem lehetett. Néhány évvel ezelőtt felkeresett a hivatalomban az öreg Schön írnok, elmondta az élettörténtét; hogy a katonaságtól került a vármegyéhez, soha nem bánta meg, de az154 életének az volt a legszebb része, amit az apám alatt szolgált. Azt mondta, nem járt ő négyesfogaton, nem mulatott hajnalig, nem szórta a pénzt, és hiába volt a vármegyében annyi gróf, meg főpap, azért mindenki őt tartotta legnagyobb úrnak, és olyan jólesett néki, hogy ilyen a gazdájuk, valamennyien büszkék voltak rá. Sokat beszélt az akkori időkről. Ezt a behavazással végződött megyebált is elmesélte, persze a maga szemszögéből mérlegelve az eseményeket, hogy ki hány napig volt részeg. Persze, először [a] megyei írnokokon kezdte, és úgy mondta el a magasabb sarzsikat. Végül kijelentette, hogy ilyen jól sikerült megyebál sehol a világon még nem volt. 152 Hornburgi báró Hornig Károly (Pest, 1840. augusztus 10. - Veszprém, 1917. február 9.) 1888-tól haláláig volt veszprémi püspök, közben 1912-ben X. Piusz pápa áldozár-bíborossá nevezte ki. VARGA 2014. 428-429. ‘53 Előtte: Hát, töröltük. 154 Előtte: de, töröltük. 118 s-
