Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

s Műhely s-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

A néprajzi kutatás a szóbeliség és írásbeliség világát kapcsolja össze, de kevéssé teszi az adatközlésből származó írott tudást ismertté abban a közegben, amelyből származott. A falusiak körébe visszakerült publikált szövegeket ugyanis csak kevesen olvassák, az így keletkezett ismeret újra a szóbeliségben terjed el. Keszeg Vilmos kolozsvári egyetemi tanár szöveges folklórgyűjtésével kapcsolatban tapasztalta mindezeket, pontos felmérést is készítve. A paraszti, köznépi és elit írásbeliséget vizsgálva új elméleti megközelítésben foglalkozik a szóbeli és írásos folklór problémáival. A Folklór és irodalom konferencián21 elhangzott, majd kötetben is megjelent előadások vetették fel a posztmodern szövegelméletek következtében kialakult elgondolásokat a szóbeliség-írásbeliség kérdéseiről.

Keszeg Vilmos tanulmánya Az etnográfiai leírás, mint olvasmány a helyi társadalomban címmel olvasható a kötetben. Következtetései: A néprajzi gyűjtés, mint kitalált hagyomány a magas kultúrát és a kishagyományt kapcsolja össze. Az eseményt a falutól és a kishagyománytól eltávolodott értelmiségi kezdeményezi. Átmeneti jelleggel visszatér a falusi társadalomba, irányított, intenzív módon kapcsolatot létesít annak lakóival, tapasztalatot, tudást szerez a társadalom életéről és kultúrájáról. Az együttlét ünnepélyes és ritualizált. A másik oldalon a közösség és saját múltja, hagyománya között szerveződik meg egy új viszony, a hagyomány ápolása mesterségesen megtervezett szertartás keretében történik. Mind a gyűjtői, mind az adatközlői magatartás ugyanarra az igényre épül. Mindkét félben él az a meggyőződés, hogy a válságba került hagyományt fel kell eleveníteni, meg kell örökíteni, le kell írni. A helyi közvéleménnyel ellentétben a réginek, ósdinak, primitívnek minősített hagyomány érték volta hangsúlyozódik ki. Tulajdonképpen erre tesz kísérletet a XIX. századi szépirodalom is, valamint az ekkor megjelenő társadalomtudományok. Amint a szakirodalom ismételten megállapította, a szóbeli irodalom nem azért lesz írásbeli, mert a kultúra csúcsra jutott (azaz az írás megjelenésével), hanem azért, „mert az emberek úgy érzik, hogy a kultúra léte került veszélybe”.22 Az új viszony középpontjában álló hagyományt, valamint a hozzá való viszonyulást műszóval folklorizmusnak nevezhetjük.23 E folyamathoz hasonlóan alakulhatott az elmúlt évszázadokban a falusi református lelkész és gyülekezete

21 2004. december 2-3., a Néprajzi Kutatóintézet Népköltészeti Osztálya tudományközi konferenciája, anyagát lásd: SZEMERKÉNYI 2005.

22 NIELSEN 1954. 60.

23 KESZEG 2005. 315-340.- 8 -