Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s Műhely =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám finánc, kalauz, cigányasszony a jóskártyával, Miki egérke, hogy csak a legérdekesebbeket említsem. A menet konviktusi nagyterem közepén megállt. A zene elhallgatott, a bálelnök megnyitotta a bált és elkezdődött a tánc... Mi, meghívott fiatalok a Margit-szigeten (a majomszigetet hívták így) álldogáltunk és lassacskán bekapcsolódtunk a táncba. A barátom meglátta tánciskolái ismerősét, aki cigányasszonynak öltözött. Felkérte és elkezdett áradozni (most úgy mondanánk: „nyomta a sódert”). A kislány azonban végig szótlan maradt. Csak nincs valami baj, talán rosszul szóltam valamit — gondolta magában és hirtelen a kislány szemébe nézett. Ekkor döbbent meg, szinte a vér is meghűlt az ereiben — egészen eddig forrón udvarolt egy vadidegen, ismeretlen kislánynak. A sors lépett közbe, hirtelen hölgyválasz jött, lekérte őt egy másik kislány, akivel szünetig táncolt. A szünetben két néni kínált tálcán süteményt, barátom nagy biztatására vett belőle a kislány. Mikor tovább akartak sétálni, igen furcsán néztek a nénik és megértette, valami gond van. Két forint a sütemény, mondták. Hirtelen nagy forróság öntötte el, minden pénzét odaadta a belépőjegyre, mi lesz most. Végső elkeseredésében elkezdte végigtapogatni a zsebeit és láss csodát, a legbelsőben megtapintotta a vésztartalék kétforintost, amit azon nyomban odaadott. Hölgyválasz lett, felkért egy kislányt táncolni. Beszélgetés közben megkérdezte, hányadikos vagyok. — Hatodikos, mondtam. — Az én bátyám is az, vágta rá rögtön. — Mi a neve? — kíváncsiskodtam. Megmondta. Meglepődve válaszoltam: — Hisz ő a barátom! És még nem is mondta a gazember, hogy van húga. Na, majd számolok vele! Utána tánciskolái ismerős kislányokkal táncoltam. A szünet előtt még felkértem egy cigányasszony jelmezes kislányt, akivel nehéz volt a zene ritmusát eltalálni. Rövid ideig tartott a tánc, a zene leálltával örömmel kísértem a gardedámjához, és sietve megköszöntem a táncot. Megkerestem a barátomat. Mindketten megéheztünk, még indulás előtt az internátusbán megettük a kiadott hideg vacsorát. (Egyébként is mindig éhesek voltunk...) Elhatároztuk, körülnézünk a sütemény-fronton, megnézzük, maradt-e a kísérő anyukák, házi nénik által készített és hozott finomságokból. Felderítő utunk sikerrel járt, a szomszédos teremben az egyik asztalon felfedeztünk két púpozott tál süteményt. Azon nyomban nekiestünk, amikor nyílt az ajtó és belépett egy anyuka.- 64 *■
