Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
Műhely =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám törekedve, amelyet a képi realizmus is erősített. Barabás Miklós barátai unszolására készült életképe, a Vásárra induló oláh család, amelyen a szegénység és elesettség ragadja meg a nézőt. Borsos József, Marastoni Jakab képein azonban az egzotikum kap különösen nagy szerepet. Zichy Mihály népéleti képein zsúfolt kompozíció, szenvedélyes hangvétel jelenik meg. Munkáin jelentős francia hatás érzékelhető. A mondanivaló érzelmes megjelenítése Kiss Bálintnál és a nagy triásznál: Székely Bertalannál, Madarász Viktornál és Munkácsy Mihálynál mutatható ki. Munkácsynál és Lotz Károlynál őszinte és emelkedett előadásmód figyelhető meg. Egy, a korszakban jelentős szellemi mozgalom a népi kultúra, mint keleti kultúra megfogalmazását, bemutatásait hozza az irodalmi és művészeti életbe. Sinkó Katalin (2009) szerint az irodalmi orientalizmus és annak illusztrált változatai jelentik a kezdeteket az 1830-40-es években. A nyugati tudósok és kalandorok keleti utazásai után az 1840-es években a festményeken magyar utazókat láthatunk orientális viseletben, keleti jelenetekben. Ezt egy sajátos magyar szellemi gondolat megjelenéséhez, a „kelet népe” témához köti a szerző: „Magyar főrangúak és közrendűek egész sora zarándokolt keletre, akik utazásának hátterében a kalandkeresés vágyán túl a magyar őshazakeresés motívuma is meghúzódott. Széchenyi István, Körösi Csorna Sándor és Vámbéry Ármin tudósok, Forray Iván, Batthyány Artur és Zichy Edmund főúri utazását naplójuk örökítette meg 1859-ben. Zichy Edmund megrendelésére készült Markó Károly Puszta című képének egyik változata. Ezzel kapcsolatban Sinkó hivatkozik Horváth János megfogalmazására, miszerint a magyar puszta a negyvenes évek elején vált a magyar táj eszményi képévé.9 10 „Megjegyzendő, hogy a hazai keleti, elsősorban török képalkotó irány eredményei nem kerültek az etnográfiai érdeklődés körébe, holott az etnográfia kiemelkedő kutatói keresték a tárgyi kultúrában és a folklórban, népzene anyagban a török kapcsolatokat, ha már nem is a „kelet népe” elgondolás szerint.”11 Révész Emese (2001-2010) kutatása a népéleti ábrázolások témakörében mutatja be, hogy a XIX. század köznépi sajtó-, ill. képanyagában kiemelten kedvelték a viseletek bemutatását. Már az 1850-es évektől jelentős viseletes nemzetiségi képekkel mutatták be a birodalmi tudat megerősödését a nemzeti tudat mellett. E festészeti, magasművészeti anyagnak köznépi megjelenése a korszak 9 SINKÓ 2009.101. 10 SINKÓ 2009.103. 11ZÁDOR 1985.101., 103. 5 =-
