Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-s Műhely =­Acta Papensia xvin (2018) 1-2. szám Az iskolai munka menetét az állami tanterv határozta meg. Télen a nagy hideg, az egész városban észlelhető szűkös tüzelőanyag-ellátás okozott gon­dot. Egyszóval: fáztunk. Jóllehet az iskolák előnyt élveztek a tüzelőanyag­ellátásban, az iskola mégis rákényszerült a takarékosságra. 1946. január 20-a és február 28-a között csak minden másnap volt tanítás, s tanórák 40 percig tartottak. A másnaponkénti tanítási mód egy nap iskolába járást, egy nap otthon maradást jelentett - és dupla leckét. így gyakorlatilag nem volt tantervi le­maradás, az iskolai év a rendtartás szerint befejeződhetett. A kiesett időt az évkönyv szerint az év végéig sikerült bepótolni. Az iskolai év is szokásos mó­don, a rendtartás szerint fejeződött be. Az internátusbán társaimmal együtt és az iskolán kívüli többletidőt pró­báltuk hasznosan felhasználni az előző évek fogyatékosságainak felszámolá­sára és a hiányok pótlására, Tanáraink is eljöttek és tájékoztatást adtak a tan­tervi reformokról. Voltak külső meghívott előadók, akik az aktuális kérdések­ről tartottak előadásokat. A Pápán is megalakított Magyar Demokratikus If­júsági Szövetség (MADISZ) diákbizottságának az internátusbán lakó VIII.-os tanulótársunk, Simon Péter volt egyik vezetője. Ő adott tájékoztatást a szer­zőket és műveket érintő irodalmi átértékelésről, a marxista közgazdaságtan irodalmáról. A téli estéken nagy viták alakultak ki a népi írók regényeiről. Kedveltek voltak Németh László: A minőség forradalma, Veres Péter: Mit ér az ember, ha magyar; a költők közül József Atilla, és a kedvenc költőm, Ady Endre. Hozott különféle kiadványokat, mint pl. Történelmi materializmus, Klasszi­kus kapitalizmus és imperializmus. Nehezen értelmezhető, ismeretlen terület volt ez akkor számunkra. Simonnak sok könyve volt, főleg népi írók, szívesen adott kölcsön olvasni. Egyébként is szerettem olvasni. Már alsós koromban megismerkedtem a népi írókkal, a falukutatókkal, saját könyvtáramat kezdtem alakítani. Külön ked­veltem Somogyi Imre: Kertmagyarorország felé című könyvét, aminek a mondanivalója ma is aktuális lehetne. Emlékszem arra is, hogy a Cserépfalvi által korábban kiadott (könyvtá­ramban ma is meglevő) József Attila-összesben a Munkások c. vers utolsó szakaszában: „hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember öntött csillagát!”— szerepelt, ezt Simon Péter saját kezűleg átjavította ötágúra, mert szerinte „így gondolta a költő”. 47 =-

Next

/
Oldalképek
Tartalom