Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-= Szemle =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám teológiai munkák egy iskolai könyvtárban a programok, állítások értelmezéséhez, a kompromisszumok megértéséhez, a helyes irány megtalálásához nyújtottak olvasóiknak segítséget. Az utolsó tanulmány szerzője Zvara Edina, a SZTE BTK egyetemi docense, tanulmányának címe: Esterházy Pál protestáns könyvei. A könyvtár létrehozásán fáradozó, könyvgyűjtő Esterházyak életét, tevékenységét tekinti át, jelesen a protestáns családba született Esterházy Miklósét, a kulcsszereplő, katalizált Esterházy Tamásét, Esterházy Istvánét, rámutatva azokra a szóba jöhető forrásokra, ahonnan a könyvtár protestáns kötetei származhattak. Ugyanis Esterházy Pál kb. 2500 kötetet számláló könyvtára a család, a felmenők több könyvszerető tagjának gyűjteményéből tevődött össze, de a feleségek ugyancsak hozzájárulhattak a gyarapításhoz, így Illésházy Zsófia, Nyáry Krisztina, Thurzó Erzsébet. A protestáns családtagoktól nagyszámú protestáns szerző műve került a könyvtárba, ugyanakkor a pápai vár főkapitányi tisztét betöltő Esterházyak révén a Pápán szolgáló tudós református lelkészekkel való kapcsolatuk eredményeként munkáik bejegyzéseikkel ellátva nagyszámban gyarapították az Esterházy könyvtárat. Rajtuk kívül a kiterjedt rokonság ugyancsak adományozhatott protestáns műveket a könyvtárnak, mint pl. Oláh Miklós esztergomi érsek, akinek szétszóródott könyvtárából 70 kötet került a Bibliotheca Esterházyana állományába, közöttük 30 protestáns munka. A Szerző végkövetkeztetésében megállapítja, hogy Esterházy Pál feltehetőleg nem olvasta a protestáns műveket, de megőrizte, mert családi öröksége volt és a könyvben a kincsképzés egyik eszközét vélte felfedezni. A Folyamatosság és változás című kötet tanulmányai feltárják azt a helyzetet, amely a gyengekezű uralkodó országlása eredményeként az ország állapotát jellemezte Mohács előtt, de rávilágítanak arra a zavaros helyzetre is, ami a nem megfelelő egyházkormányzók irányítása idején az egyházmegyében uralkodott. Visszatekintve világossá válik, hogy a rend, a megfelelő irányítás, az előrelátás és a biztonság hiánya mind előjelei voltak a mohácsi tragédiának. A középkorban virágzó veszprémi egyházmegye a török hódítás eredményeként szétesett, a plébániahálózat megsemmisült, a székeskáptalan elmenekült, a szerzetesrendekből alig maradt valami. Ebben a helyzetben jelent meg a reformáció, pasztorálva a pásztor nélkül maradt közösségeket, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy a megmaradt lakosság keresztény maradt. Ilyen körülmények között a római katolikus egyház nem tudott a trentói zsinat rendelkezéseinek érvényt 455 s-
