Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-a Szemle s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM azután 1660-tól Újfalussy Márton ciszterci szerzetessel az apátság élén megkezdődjön a szerzetesi élet megszervezése. A Szerző alapos kutatással nyomon követi a középkori apátság sorsát, amely Mohács után lett az enyészeté, rávilágít a XVIII. századi fizikai és lelki építkezésre. Külön foglalkozik a késő középkori uradalom működésével, írott források hiányában analógiákat is felhasználva, majd a gazdasági központ működésével/működtetésével, az újjászervezés idején mintagazdaságok megszervezésével. A fejezet utolsó tanulmánya átvezet a következő nagy fejezethez. Szerzője Kanász Viktor, a PTE BTK doktorandusza, címe: Protestánsok és katolikusok a 16. századi Kanizsán, amely a felekezetek korai együttélésének problémáira is rávilágít. Kanizsa, a virágzó mezőváros a XVI. század második felére végvárrá lett, lakóinak többsége pedig protestánssá, amelyben nagy szerepet játszott a veszprémi egyházmegye Mohács utáni válságos állapota. A Szerző a korabeli canonica visitatiok adatai alapján vázolja fel a kanizsai plébánia, a ferences kolostor és több templom, kápolna helyzetét, majd végig kíséri azt a folyamatot, amelynek eredményeként Kanizsán megjelent és meggyökeresedett a reformáció, amelyben nem kis szerep tulajdonítható Nádasdy Tamásnak és feleségének, Kanizsai Orsolyának. Egyébként itt született a jeles református püspök, Kanizsai Pálfi János is. A tanulmányból feltárul az a kétségbeejtő helyzet, amikor a török támadásait a rosszul fizetett végváriaknak meg kellett volna állítaniuk. A magyar katonák mellett egyre nagyobb létszámú, a lutheri reformációt követő német katonaság vett részt a vár védelmében. Ugyanakkor nehéz helyzetet jelentett a katolikus kapitány és a lutheránus katonaság konfliktusa. Közben az uradalom elnéptelenedésével a civil lakosság helyét a katonák családjai vették át, de kisebbségben katolikusok is maradtak a városban. A megújuló oszmán támadások, a járványok tarthatatlan állapotokat eredményeztek. A török 1600-ban elfoglalta a várat elfoglalta és 1690-ig nem is távozott innen, miközben a lakosság döntő többsége elpusztult vagy elmenekült. A XVII. század végén a településre délszlávok telepedtek be, akiket a ferences és jezsuita misszió pásztorolt, így a protestáns vallásgyakorlat egyelőre megszűnt a településen. A következő nagy fejezet tanulmányai az egyházmegye területén intézményesülő protestantizmust elemzik. Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi tanára Dunántúli prédikátorok a reformáció századában: az evangélikus lelkészi adattár első kötete (1522-1610) alapján című tanulmányában az ordinációs dokumentumok mellett mint legfontosabb forrást,-= 450 -
