Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-= Szemle *• Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM évszázadig Sümeg volt az egyházmegye központja, míg a káptalan tagjainak egy része Egerszegre menekült. Fokozta a nehézségeket a javadalmak csekély volta és az egyházi reform elmaradása is. A Szerző megállapítása szerint ezeknek a püspököknek a tevékenysége mégis pozitívan értékelendő, ugyanis az egyházi vagyon egy részét megőrizték, amivel lehetővé tették a következő nemzedéknek az egyházszervezet újjáépítését. Bilkei Irén, MNL Zala Megyei Levéltárának főlevéltárosa A veszprémi egyházmegye zalai hiteleshelyei a mohácsi vész után című tanulmányában a hiteleshelyek Mohács utáni helyzetével, működésükkel, gyakorlatukban megmutatkozó új jelenségekkel, tevékenységük végével, felújításával és az általuk ránk hagyott forrásokkal foglalkozik. A kötet többi szerzőjéhez hasonlóan ő is rámutat a mohácsi katasztrófa utáni belháborúk szerepére, az egyházi birtokok elleni támadások megsokszorozódására, jelzi a plébániák elnéptelenedését és a katolikus egyház ijesztő meggyengülését, amely a hiteleshelyek tevékenységét is befolyásolta. A hiteleshelyi kiküldöttek elleni támadások megszaporodtak, az egyházfegyelem meggyengülése negatívan érintette a hiteleshelyek működését is, amelyben Nádasdy Tamás kormányzósága hozott átmeneti javulást. A megmaradás érdekében a hiteleshelyek működésüket békésebb térségekbe helyezték át, így pl. Veszprém Egerszegre, de kiemelt szerepet kapott Kapornak. 1557-ben elrendelték, hogy a hiteleshelyek működésének folyamatossága érdekében a veszprémi illetékességi területen a kapornaki és a zalavári konventek, majd a vasvári végezzék a munkát. Ebből az időből értékes adatok maradtak fenn a magyar fogságban lévő török és a török fogságban lévő magyar rabokról. A források nem egyszer hatalmaskodásokról, rablásokról is beszámoltak, jelezve, hogy a történetek szereplői időnként a keresztény vallási tanításokról is megfeledkeztek. A Szerző új jelenségként mutat rá az írásbeliség kiszélesedésére, az iratok számának megnövekedésére, a világi hivatali írásbeliség terjedésére, sőt, az írástudó nők megjelenésére. Meglepő, hogy teljes magyar nyelvű oklevél ezidőből egyetlen egy ismert csak. A Szerző hangsúlyozza, hogy műiden nehézség ellenére elmondható, hogy a három részre szakadt országban a hiteleshelyek összetartó erőt jelentettek és írásbeli dokumentumaik elsőrendű forrásai a diplomatikának, hivatal- és társadalomtörténetnek, a hiteleshelyet birtokló települések pedig gazdagsági, közigazgatási, kulturális központokká lettek. Rendkívül elgondolkoztató F. Romhányi BEATRixnak, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanárának A szerzetesrendek sorsa a 16. századi- 448 s-
