Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-3 Szemle s-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. SZÁM

életem. Fejlődésem, életem, tapasztalataim). E sajátos címadással a német kiadó — talán politikai, talán üzleti megfontolásból — tudatosan az auschwitzi lágerparancsnoki időszakra irányította az olvasó figyelmét. A magyar kiadás hangzatos főcíme még inkább azt sugallja, hogy az egykori táborparancsnok auschwitzi visszaemlékezéseit olvashatjuk a kötetben. A német szöveget Kajtár Mária fordította magyarra, munkáját ketten is ellenőriztek (Dr. Szaszovszky József és V. Detre Zsuzsa), a szaklektori feladatokat Szécsényi András látta el. A kötetet Gellért Ádám szerkesztette.

A kiadó úgy találta helyesnek, hogy az olvasó orientálása érdekében a magyar kiadás elé és mögé is magyarázat szükséges. Gellért Ádám a kiadás elé, a holokauszt-kutató páros, Kádár Gábor és Vági Zoltán a Függelék elé írt eligazító tanulmányt Höss és a magyar holokauszt kapcsolatáról. Az előszóból megismerjük Höss háború utáni bujkálásának, britek által történt elfogásának, nürnbergi tanúskodásának történetét, memoárjának jelentőségét. A szerkesztő kiemeli, hogy Hitler az európai zsidókérdés „végső megoldására” feltehetőleg 1942 nyarán adott parancsot, melynek következtében Auschwitzban 1 082 000 személyt (köztük 960 ezer zsidót) pusztítottak el — „legalább minden harmadik áldozat magyar állampolgár volt.” (17.)

Kádár-Vági Höss különlegességét abban látja, hogy ő egyszerre tipikus és atipikus náci: szerető férj, példás családapa, ugyanakkor „nagy hatalmú vezető, a hivatásos gyilkos” (262.), a „náci gyilkos prototípusa” (253.), az európai zsidóság tömeggyilkosa, továbbá a „magyar történelem legnagyobb tömeggyilkosa” (263.), aki a helyőrség kinevezett parancsnokaként 1944 júliusáig az Auschwitzba deportált 437 ezer magyar zsidó többségét példátlan gyorsasággal és szervezettséggel küldte a halálba, bár táborparancsnokként a maga állítása szerint „soha nem ölt meg egyetlen zsidót sem.” (263.) Erre nem is volt szükség, hiszen „krematóriumai modern, iparosított halálgyárként üzemeltek”. (253.)

A szerzőpáros néhány példával megvilágítja, hogy a memoárban önigazolást kereső Höss dachaui blokkparancsnokként megkorbácsoltatta a foglyokat, auschwitzi táborparancsnokként szeretőt tartott, s a zsidók hátrahagyott értékeit sem vetette meg. Ahogy sajátosan megfogalmazták: „ő és családja is részesedett a hullarablásból.” (257.) Holokauszt-történeti áttekintésüket morális intencióval zárják: „Auschwitz minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt. Mi, magyarok pedig paradox módon egyszerre voltunk Höss ártatlan áldozatai és bűnös tettestársai. Ezért amikor őt olvassuk, talán magunkról is többet tudunk meg.” (270.)

438 =-