Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-= Műhely =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

ÖSSZEGZÉS

Összességében megállapítható, hogyTarczy „úttörő munkát”végzett, amikor az elméleti és tapasztalati természettudományt magyar nyelven rendszerbe foglalta. Úttörő volt a természettudományi szaknyelv kidolgozásában is. De ennél többet is tett, hiszen az elméleti kérdések kapcsán a fdozófíai kérdések is szóba kerültek, így a filozófiai szaknyelv kialakításából ebben a munkájában is részt vállalt. Nyelvújítóként nagy igénnyel lépett fel. Álláspontját a következőképpen fogalmazta meg: „nyelvünk sajátságához képest minden idegen szavakat a’ lehetőleg kikerülni igyekezvén, uj szavakat alkotni kénytelen valék; milly szerencsével? azt a’ nemzet fogja elítélni. Általában azon népszerűséget tűztem előmbe czélul, hogy e’ jelenmunkát magoktól tanulók is könnyen megérthessék, melly czélnak valamint e’ tudomány’ jelen kivánatainak is miként feleltem meg: a’ dologhoz értő tisztelt olvasó közönség fogja elhatározni.”

Közel félszázados tanári pályáján mintegy 10000 tanítványt oktatott. Elsősorban a korszerű természettudományos szemlélet terjesztésében, a magyar nyelvű természettudományi szaknyelv megalkotásában, a magyar irodalom pártolásában, a nemzeti szellem és identitás kialakításában játszott fontos szerepet. Ahogy Bugát Pál az orvostan, Fogarasi János61 a törvénytudomány, Toldy Ferenc az irodalomtörténet szaknyelvét alkotta meg, Tarczy a természettudomány, a fizika és a csillagászat nyelvének megteremtésében alkotott maradandót.

Élete végén írt tanulmányában, melyben a középiskola mint intézménytípus történetét tekintette át, úgy foglalt állást, hogy a középiskola feladata az ifjak felkészítése az egyetemre oly módon, hogy megfelelő ismerettel rendelkezzenek bármely szaktudomány tanulására.62 Tanári működésének utolsó évében úgy nyilatkozott, hogy a gimnáziumokban a latin és görög nyelv mellett a modern nemzeti nyelvet és irodalmat egyre nagyobb súllyal kell tanítani; a klaszszikus műveltséget a nemzeti nyelvre lefordított művek tanulmányozásával is

61 Alsóviszty Fogarasi János (Felsőkázsmárk, 1801. április 17. - Bp., 1878. június 10.) nyelvész, törvényszéki bíró, MTA tagja volt. Jelentősebb munkái: A magyar váltó- és kereskedési jogtan (Pest, 1846); A magyarhoni országos alkotmány főbb ágazatai, régibb és újabb időben (Pest, 1861); A magyar nyelv szótára (Pest, 1862-1874). SZINNYEIIII. 1894. 589-596., MÉL 1.1967. 522-523.

62 TARCZY 1880. 3-18.- 37 -