Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-s Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám Ilyen nagyobb természetű kirohanásai anyámnak nem voltak gyakoriak, de erre a két esetre élénken emlékezem és gondolatban határozottan léptem apám pártjára, persze csak magamban — megszólalni azért én sem mertem —, hogy ma is szinte átélem mind a két esetet. Ebben a kisebédlőben ebédnél és vacsoránál volt az egész család együtt, itt zajlottak le azok a kedves-meleg családi együttesek, melyekre ha visszagondolok, még ma is vesztesnek érzem magam, hogy azok az idők örökre elmúltak. Az asztalfőn ült az édesanyám, balján az édesapám. Anyám jobbjára esett ugyanis az ajtó, hol az ételeket hozták be. Mi, gyerekek azután jobbra-balra. Körülbelül kor szerint jobbra-balra, az asztal végén vagy a német, vagy a francia lány. A társalgási nyelv a magyar volt, csak ha olyanról volt szó, ami a német vagy francia lányt érdekelte, akkor az ő nyelvén. Nem mintha azok nem tudtak volna magyarul, megértettek azok mindent, bele is szóltak, de nem magyarul, a szüleim úgy tettek, mintha nem tudnák, hogy értenek magyarul, attól kezdve azután az ő nyelvükön ment tovább a diskurzus. Ezzel azután két eredményt értek el a szüleim. Az egyik az volt, hogy velünk ezek a lányok soha másként, mint az ő nyelvükön, nem beszéltek. A másik meg az, hogy bennünket egyikünket sem kellett sohasem nógatni, hogy ne magyarul, hanem németül vagy franciául beszélj. Ezeknél az idegen nyelvű beszélgetéseknél azután, ha a lány elfelejtett, vagy nem akart kijavítani bennünket, ha valamit hibásan mondtunk, akkor a szüléink javítottak ki. Ők egyszóval részt vettek állandóan a diskurzusban, és ebből rettenetes sokat tanultunk. Apám is, és anyám is, ugyanis ebéd és vacsora közben beszélték meg az aktuális dolgokat a legkülönbözőbb témakörökből267. Még ma is emlékezem arra az esetre, amikor még kisdiák voltam, hogy édesapám, mint példát mondta el a hiúságra azt, hogy ma kapott egy hálálkodó levelet a debreceni főispántól, kit Veszprémynek268 hívnak és mivel cs. és kir.269 kamarás szeretne lenni, az apámhoz fordult származási adatokért. Mivel tényleg innen származó ember, az apám igen rövid idő alatt megküldte neki a kívánt adatokat. 267 A kéziratban: thema körökből, javítottuk. 268 Veszprémy Zoltán Hajdú vármegyei tisztviselő, 1896-1906 között már vármegyei jegyző, 1906-tól nagyobb megszakítással 1918-ig Debrecen szabad királyi város és Hajdú vármegye főispánja volt. A Károlyi-féle forradalom alatt lemondott és végleg visszavonult. A város és a megye közéletében aktívan részt vett. A Debreceni Kaszinónak elnöki tisztét is betöltötte. 1942. január 3-án, 86 éves korában hunyt el Debrecenben. A debreceni köztemetőben nyugszik. - A királyi pár Debrecenben. = Szatmári Újság 2 (1918) 254. sz. (október 24.) 1-2., Napi hírek (MTI) 1942. január 3. 45. kiadás [halálhíre], 269 császári és királyi- 366 -
