Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-a Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM

Hogy mikor, milyen külsőségek mellett történt a visszamenetel, arról sem hallottam sohasem semmit. Ez is azt mutatja, hogy a lovagiasság szabályai akkor is, később is, be voltak tartva, és a művelet pedig úgy volt végrehajtva, hogy semmi szálka egyik félnél sem maradt vissza. Csak Molnár Imréné Hermán Julianna tartotta egy ideig magát, és nem érintkezett a lányával, de ő is egy alkalommal, mikor megbetegedett, rögtön írt, hogy a gyermekeivel együtt látogassa meg, ami természetesen meg is történt. Ebből is látszik, hogy az egész felvonás spiritus rectora252 ő volt. És ezzel elsimult végleg az egész — örökre.

Az ügy rendezése körül valahogy én érzem Véghely Imrének a mélyreható eszét, higgadtságát és éleslátását, a kivitelnél pedig Pázmándy Karolina finom asszonyi furfangját is, mert ezután lett az édesanyám 100%-osan Véghely Dezsőné, ezután kapott rendesen megállapított hozzájárulást a háztartásához szüleitől (természetben), ekkor szabadult fel csak teljesen az édesanyja hatalma és befolyása alól, ami talán ha a szülői szeretet mélyéből is fakadt, de a rossz természet és elfogultság helytelen mederbe terelt[e].

Azért kezdtem ennek a történetkének az elmondását azzal, hogy megismertettem a két családnak a levegőjét, életmódját, mert így jobban meg lehet érteni azt, hogy például Molnár Imréné Hermán Júlia [a] gőgjével nem mehetett Véghely Imrééknél semmire. Az okos és szellemes Pázmándy Karolina pedig valószínűleg nem maradt adós az imádásig szertett fiára valószínűleg tett megjegyzésein, melyek valószínűleg a keresetének a mértékére vonatkoztak. Hermán Júlia szép asszony volt, Pázmándy Karolina pedig csúnya, és mégis mindig Hermán Júlia maradhatott alól az előfordult duellumoknál.253 Ez vérig boszszanthatta Molnár Imréné Hermán Júliát. Úgyhogy meg vagyok arról győződve, hogy ezt az állapotot akarta végleg megszüntetni azzal a tettével, hogy lányát fondorlatosán hazavitte. Talán elvakultságában nem is látott tisztán, hogy a fiatalok életébe nyúl bele, és ez megint olyan térre vitele az ő személyes actiójának, ahol megint, éppen ezért, alul maradhat. Ilyen lelki megrázkódtatáson kellett anyámnak-apámnak átmenni, míg teljesen egymásra találtak. Amint már mondtam, az édesanyámtól mindig csak szépet és jót hallottam az édesanyjáról, egyszóval, semmi sem maradt vissza [a] lelkében. Inkább a testvéreit nem tartotta sokra, azért szerette őket, mint testvéreit, de nem sokra tartotta őket, sőt a Béla bácsit határozottan lebecsülte. No, de erről majd később.

252 spiritus rector (latin) = szellemi irányító

253 duellum (latin = párbaj-s 359 s-