Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-= Forrásközlés s-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. SZÁM anyagi segítséget. Erre pedig az adott okot, hogy néki írni kellett, mert erre a testvéröccse, Imre kérte fel, mert a bátyjai, Béla és Lajos úgy befolyásolják az apjukat, hogy Imre tanulmányi költségeit most már szüntesse be, vagy fedukálja. Bizonyára kiszámították, hogy ők mennyi ideig lettek taníttatva és Imre már elérte szintén ezt az időt. De arra már nem gondoltak, hogy az orvosi pálya hosszabb tanulmányi időt igényel, mint a jogászi pálya, amit ők tanultak. Hát pedig, kár volt nékik az édes apjukat így befolyásolni, és kár volt Imre öccsüket abba a helyzetbe hozni, hogy a férjnél levő és távolban lakó nővéréhez forduljon segítségért, hogy változtassa meg édesapja elhatározását, és kár volt a nővérüket abba a helyzetbe hozni, hogy kénytelen legyen az öccse érdekében az édesapjuknak egy szemrehányó levelet írni, mert bizony a jó Isten a kiválóan indult fiatal orvosnövendéket magához szólította, mielőtt az orvosi diplomát megszerezhette volna. Ilyen körülmények között, illetve ilyen anyagias felfogás mellett, azt gondolom, hogy Molnár Imréné is csak oly mértékben óhajtott a fiatalok segítségére lenni, mint a Véghely ék, hogy menjenek hozzájuk kosztra. De hát az nem volt olyan könnyű, mert vasút nem lévén, abban az időben a Veszprém-Székesfehérvár is nagy távolság volt, hát még Veszprém-Cece. A hívásoknak nem tehettek olyan mérvben eleget, mint azt Molnár Imréné szerette volna, és ha erőszakoskodott, akkor elment egyedül a lánya. Egyszóval: megindult az intrika szóban és írásban. Az ifjú férj pedig élte az ügyvédi pálya követelményeinek megfelelő életet, és azon kívül jött-ment a politikai manőverek kívánta helyeken úgy helyben, mint vidéken. Megvolt a családja, felesége, gyermeke, életpályája, szülei ugyan ebben a városban, akik az imádásig szerették és viszont, és akik az ő életpályájának az útját egyengették. Azonkívül, mióta házas ember és nem él az anyja szeme előtt, újra előveszi kedvenc szórakozását, az okleveleit, könyveit, tanulmányait, oklevél-másolatait, felélénkülnek történettudós barátaival a levelezései, és megint részt kezd venni a dunántúli történetkedvelők vándorgyűlésein.250 Az 250 A dunántúli történetkedvelők történetkutatók voltak, akik 1863-1867 között Ráth Károly irányításával évente más-más településen tartottak vándorgyűlést, amelyet levéltári kutatásra, oklevelek másolására, tudományos előadások tartására is felhasználtak. Megyemonográfiák öszszeállítását, Hazai Okmánytár kiadását is célul tűzték ki. Orgánumuk a Ráth Károly és Rómer Flóris szerkesztette Győri Történelmi és Régészeti Füzetek (1861) volt, amely szűknek bizonyult, ezért Magyar Történelmi Szemle címmel folyóirat kiadását is tervbe vették. 1865-ben egyletbe tömörültek (Dunántúli Történetkedvelők Egylete). Kezdeményezésük 1867-ben országos méretűvé vált: ekkor jött létre - részben az ő megkerülésükkel - a Magyar Történelmi Társulat, s indult útjára annak Századok c. történelmi folyóirata. LENGYEL 1968. 163-176., GRÁBICS-* 357 *-
