Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-2 Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

hazatért fiát az édesanyja, hogy felejtse a nyugodt munkát, de [a] tudományos életet [is], és élje az izgató politikai ügyeskedés változatos, sokszor terhes, de mindig érdekes és élvezetes életét. Olyan mesterek mellett, mint az édesapja és az édesanyja volt, hirtelen kifejlődött és hamarosan az egyik legértékesebb tagja lett a pártnak, a politika meg szenvedélyévé vált. Az édesanyja nagy örömére, sőt, azt hiszem, a szuggesztiójára.

Ez nemzeti szempontból igen érdekes kor lehetett, el is határoztam, hogy a múlt század hatvanas éveit, ha csak időm és módom lesz rá, tanulmány tárgyává teszem, különösen részleteiben a veszprémi és Veszprém megyei viszonylatban. A kiegyezés előtt, 1866-ban vagy 1867 elején lehetett az a bizonyos Mezőszentgyörgyön lakozó Véghely András és Molnár Júlia-féle esküvő, melyen a szüleim megismerkedtek.245 (Véghely Aladár szülei) — Amint hallottam mind a Molnár, mind pedig a Véghely családban nagy örömet keltett a két fiatal egymásra találása.

Én hetedik gyerek lévén, keveset hallottam szüleim házasságának első 10- 15 esztendejéről. Azt azonban tudtam, hogy családi életük egén egy igen súlyos borulat volt abban az időben, mikor Kálmán egészen kisfiú volt. Később eredeti levelekből szerzett ismereteimből, és különböző egyénektől hallott történetékből, de különösen édesanyánktól hallott esetekből teljesen jól tudom rekonstruálni az esetet, az egész elborulást, a vihart, majd pedig a verőfény bekövetkezését.

A fiatalok Veszprémbe [n] raktak fészket. A Véghelyek az apám korától hetedíziglen, amennyire az én adataim visszanyúlnak, mindig hazahozták feleséget. Iváncsics Anna, Thorma Magdolna, Bodor Erzsébet, Pázmándy Karolina, mind más helységből származó családok leányai voltak. A Thorma és Simon közelebbről, a többi távolabbról. Egyszóval: hozzá lehettek szokva, hogy a lány, amikor kivált a családjából, és hozzáment az urához, az magával hozva a stafierungját, teljes egészében az új család tagja és alapja lett. Mivel minden nemes emberek voltak, a föld elidegeníthetetlen lévén, tehát az osztályt a szülők halála után csinálták meg. így ment ez hosszú generációkon át, és ezt természetesnek és szabályosnak tartották.

A Molnáréknál és az ő asszonyainál nem ez volt a szokás. Molnár Imre a feleségéhez nősült Cecére. A Hermán János — Molnár Imréné Hermán Julianna

245 A mezőszentgyörgyi református házassági anyakönyvben 1866-1867-ben nincs bejegyzés az esküvőről. — Mezőszentgyörgyi református vegyes anyakönyv 1803-1875. MNL Mikrofilmtár, A 1623 d.- 354 =-