Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM

akkor felkelt és továbbment, mintha semmi sem történt volna. De ha azt vette észre, hogy valaki látta az elesését, elkezdett azonnal bömbölve sírni, függetlenül attól, hogy megütötte-e magát vagy nem. De ha azt is látta, hogy valaki elnevette magát, akkor sírva odament a közelébe, lefeküdt hanyatt a földre és irgalmatlanul megrugdalta az illetőt. Ez különösen Jóska sógornak tetszett nagyon. El nem mulasztotta sohasem, ha látta elesni, hogy ne nevessen, azután figyelte, amikor őt megközelíti és a rugdalkozás megkezdése előtt az utolsó pillanatban 2-3 lépéssel tovább lépett, és még jobban elkacagta magát. Andirka természetesen folytatta fokozott mértékben bömbölését is, és rúgási kísérleteit úgy, hogy végeredményben az egész család kacagott. Rendesen azután ebben a stádiumban hagyta abba sikertelen kísérletezéseit, mert azt sem tudta, hova menjen rugdalkozni. Végül azután lassan leszokott erről az eredménytelen büntető expedícióról.

Ez volt a fészek, melyből kirepültem és ezek voltak a fészek lakói, a testvéreim, kikkel a fészek melegét megosztottam. Most pedig a fészekrakókról, apámról és anyámról akarok megemlékezni. Sajnos, a képességeim nem olyanok, hogy róluk méltón tudnék írni, mert hiszen minden gyermeki szeretetet és tiszteletet is félretéve mindketten messze kimagaslottak a kortársaik közül.

[A CSALÁDI FÉSZEK: ÉDESANYÁMRÓL ÉS CSALÁDJÁRÓL]

A fészekben a vezényszó az édesanyámé volt. Már az alaptermészete olyan volt, amely feltétlenül megkívánt egy területet, melyen egyedül csak ő parancsnokol, és mindenki csak néki engedelmeskedik. Ezt a tisztjét azután a családon belső életében teljes mértékben és kiváló eredménnyel gyakorolta is. A családi tűzhely melege, annak minden ügyes-bajos dolga, nem csak a házvezetés, gyermeknevelés, hanem az egész családnak a magfelelő nívón tartása, a társadalomban való elhelyezése, mind az ő munkája volt és ezt a terhes munkát aszszonyi finomsággal, férfiúi okossággal és vas energiával végezte.

Harminckét éves volt, amikor én születtem, ha hozzá adok 4-5 évet, tehát 36-37 éves korától 64 éves koráig, a haláláig144 élte le életét előttem, melyről, mint élő tanú, tudok beszélni. Szép, de terhes életet élt, és ha valaki, ő

144 Özvegy Véghely Dezsőné sz. rábacsanaki Molnár Júlia 1914. szeptember 23-án, 65 évesen hunyt el Veszprémben, másnap az Alsóvárosi temetőbe temették el. - Halálozások. = PV 9 (1914) 39. sz. (szeptember 27.) 5. Özv. Szentkitrályszabadjai Véghely Dezsőné gyászjelentése. Veszprém, 1914. szeptember 23. (Hudi József gyűjteménye.)- 325 -