Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-a Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM mint elsőéves technikus, a „Peleskei nótárius” című darabot néztem meg, a pusztai jelenetben táncolták. Ott is a táncot csak egy pár járta. Sárival kapcsolatban Jóskáról126 is meg kell emlékeznem, mint családtagról. Nékem mindig úgy tűnt fel kis gyermekkorom óta, mintha bent lett volna eleitől fogva családunkban. Az igaz, hogy rokoni szálak fűzték össze Jóska édesapját az én apámmal, ezt a rokonságot tartották is, de amit én már láttam, az nem rokoni viszony volt, hanem családtagság. Akkor még olyan kisfiú voltam, hogy az udvarlás fogalmát nem ismertem. Erről tehát nem is írhatok, ellenben jól emlékezem azokra a vacsora utáni teázásokra, mikor a Jóska a Sárival négykezeseket adtak elő családi körben. Később majd minden délután nálunk volt Jóska és Jókai-regényeket olvasott fel. A hallgatóság anyám és Sári voltak, sokszor én is. Sőt, azt is mondhatom, hogy Jóska oly szépen olvasott fel, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Jókai oly soká a legkedvesebb íróm volt. Kisgimnazista koromban faltam a Jókai-regényeket. Egyszóval: Jóska nékem mindig, mint családtag tűnt fel, és mint családtag szerepelt. Amikor még Pesten vizsgázott, vagy Berlinben tanulmányúton volt, a család minden egyes tagja úgy érzett, és viseltetett vele szemben, mint egy családtaggal; így nem csoda, ha bennem azt az érzést váltotta ki. Azt is meg kell hagyni, hogy Jóska igen tudott a gyermekekkel bánni, így velem is. Sokat játszott velünk, amit én nagyon szerettem. Már mint férj is, úgy tudta a szórakozását megválasztani, hogy mi, gyerekek bele voltunk kombinálva. Például a szilvásban épített velünk együtt egy kis házat ajtókkal, ablakokkal, téglából, malterral, stb. Ezeket ő előre megtervezte; az asztalos-, ácsmunkát előre télen megcsináltatta és a nyáron Almádiban a kertünkben felépítettük. Később, amint nőttünk, bércsónakon csónakázni vitt bennünket, majd evezős csónakot is csináltatott Jánosi kanonok127 Gaál József népszerű népszínműve volt (1838), melyet a fővárosi és vidéki színházakban a reformkorban és a polgári korban is gyakran játszottak. Gaál tündérbohózatát 1848-ig a fővárosban 43 alkalommal adták elő. A darabot a kiegyezés után kétszer is újra kiadták (1874,1881). - SZINYNYEI1894. III. 901-905., KERÉNYI1990. 273., GAJDÓ 2001. 201., 264., 275., 277. 282. 561. 126 Dr. Cseresnyés József orvosról 127 Jánosi Gusztáv (Veszprém, 1841. szeptember 15. - Veszprém, 1911. augusztus 15.) veszprémi kanonok, költő, műfordító. 1877-től Kovács Zsigmond püspök oldalkanonokja, 1898-tól őrkanonok, 1902-től éneklőkanonok, 1906-tól olvasókanonok, 1909-től nagyprépost és általános püspöki helynök. Balatonkenesén édesanyja mellé temették. PFEIFFER 1987.124-125. 316 3-
