Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-s Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

mondta, hogy ilyen sötétben nem mehetnek más hotelt keresni, majd holnap reggel az lesz az első dolguk, hogy egy olcsó szállást keresnek.

Még nagyobb volt a bosszúságuk, mikor egy szolga jött, és kérte a névjegyüket. Ők váltig mondták Ábrányinak, hogy ez is mutatja, hogy Párizsban becsapták őket, ez nem lehet olcsó hotel, mikor még a bejelentő lap kitöltését is az iroda végzi. Ezt majd külön meg kell fizetni. A szobák is olyan jól felszereltek és ízléses finom bútorzatúak, hogy ezt egy éjszakára is nehezen bírhatják. De legnagyobb volt a felháborodásuk, mikor a szolga visszajött, hogy az úr % 9 órakor fogadja őket. Ezt megint külön kell majd nekik megfizetni. V2 9 órakor azután jött értük a szolga és bevezette őket. Egy ősz pofaszakállas úr várta őket, de csak Ábrányi tudott vele értekezni, mert nem tudott más nyelven, csak angolul beszélni.

Ábrányi a bemutatást elvégezte, és utána az öregúr átvezette őket a szomszéd szobába, melynek az ajtaját a szolga akkor tárta fel, hol egy hölgy a két lányával, és terített asztal várta őket. A fiúk megint csak a tárcájukra gondoltak, meg fogják őket fejni, mikor még az ételek megrendelésébe sem engedik őket beleszólni, és így külön szobában különben is drágább minden, mint az étteremben. De a hölgyek már tudtak németül is, franciául is, így megindult a társalgás, és hamarosan el tudták mondani, hogy ők magyar egyetemi hallgatók, kik Turinban, Párizsban jártak, és onnan jöttek át Londonba, az itteni életet egy kissé megismerni. A hölgyek azután az öregúmak is elmondták az esetet, aki egyszer csak odafordul Ábrányihoz, és azt kérdi, hogy mondja meg kedves barátom, hogy jöttek arra a gondolatra, hogy ebben a nagyvárosban éppen hozzám jöjjenek? Ábrányi erre előveszi a tárcájából a londoni hotel címét, amit Párizsban kaptak, és átnyújtja az öregúrnak. Az elolvassa és elmosolyodik. Szó nélkül átnyújtja a címet a feleségének, az már elkapja magát és tovább adja a lányainak, kik szintén kacagva megmondják, hogy nem abban a hotelben vannak, hanem magánházban és megmagyarázták a fiúknak, hogy a kocsis könnyen tévedhetett, mert a kerület nincs kiírva. A fiúk nagyon szégyellték a tévedést, azonnal tovább akartak állni, de a háziak nemcsak hogy akkor nem engedték el őket, hanem egész londoni tartózkodásuk alatt ott kellett lakniuk.

Ők mutatták be nékik Londont és környékét, a londoni életet. A fiúk jól tudtak zongorázni, táncolni. Az előkelő angol család élvezte őket, ismerőseikkel meghívatták őket. A szállodaköltséget a fiúk úgy törlesztették le, hogy ha színházba, vagy olyan helyre mentek, hol belépti jegyet kell fizetni, a fiúk fizették. Ez volt a megállapodásuk. Még évekig leveleztek a lányokkal a londoni tartózkodás után.-S 306 =-