Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

s Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

Karolinának első unokája, legkedvesebb fiának gyermeke. Bizonyára teljes mértékben ráfeküdt és vezényelhette fiatal menyét a gyermekkertészet terén. Ami különben még ma is bevett szokása a nagymamáknak, különösen az első unokával. Arról is tudok, hogy egy vidéki útjáról édesapám hazatérve hajlékát üresen találta. Az anyósa, Molnár Imréné Hermán Julianna, ki szintén nagy természetű asszony volt, felpakolta a lányát és hazavitte magával Székesfehérvárra, hogy elválassza egymástól a két fiatalt.

Bizonyosra veszem, hogy Véghely Imréné Pázmándy Karolina az unokáját nem adta oda sem a nászasszonyának, sem pedig az édesanyjának, lévén nagy jogász is. Valószínűleg magából indult ki, hogy amit feltesz magában, azt keresztül is viszi. A válásnál pedig a gyermek fiú lévén, az apának ítélik oda. Az apa távol lévén, ő érvényesítette az apa jogait. A levelezés, ami anyám és apám között ez időben lefolyt, birtokomban van. Sőt az a levelezés is, amit ezt megelőzően édesanyám az ő anyjával és viszont folytattak. Ezekből azt lehet megállapítani, hogy egy sem Veszprémben, sem pedig Fehérváron lakó „Molnár Imrenő” — akkor így írták az Imrénét —, aki azonban mind a két helységbe járt, hordta a pletykát és szította — valószínűleg Hermán Julianna utasítására — a fiatalasszonyt.

Ezt a nem éppen szép vádat azért emelem, illetve nem is vád, de gyanú, mert amikor a két fiatal egymást megértette, és a szigorúan őrzött fiatalasszony és fiatal férj a szigorúság dacára megtalálták a módját, hogy egymással levelezzenek, Hermán Julianna sehogyan sem akart hozzájárulni, hogy ismét öszszemenjenek. Annyira, hogy a lányát csak úgy eresztette vissza a férjéhez, hogy annak választania kellett az anyja és a férje között. A fiatalasszony a férjét választotta.

Úgy tudom, hogy évek teltek el, míg Hermán Julianna megbocsátott néki. Az bizonyos, hogy mindennek dacára anyámtól csak szépet és jót hallottam mindig az édes anyjáról. Apám szájából azonban sohasem hallottam semmi sértőt vagy lebecsülőt az anyósáról, Hermán Juliannáról, semmiféle vonatkozásban sem. Pedig azt hiszem, hogy lett volna oka rá, mert a nyáron is találtam olyan levelet, melyet apám küldött anyámnak és az anyósának, Hermán Juliannának, melyhez orvosi bizonyítvány volt csatolva, hogy bármennyire fáj is néki, de nem teheti, hogy 20-30 fokos hidegben Kálmán fiát egy ilyen hosszú kocsiútra útnak indítsa, mint Veszprém-Székesfehérvár, hogy pár napos látogatást tegyen a fiú, aki különben is köhög, és óvni kell a meghűléstől. Az orvos a bizonyítványában ugyanezt igazolja. Sőt, azt írja apám, hogy anyám is

301 s-