Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
'= MŰHELY a-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM A Ravasz László által elindított és szerkesztett Az Út c. tudományos igényű református folyóirat a gyakorló lelkészek számára készült és Kolozsváron jelent meg. A nagyhatású orgánum 1944-ig működött. A trianoni események után fokozottan szolgálta az ellehetetlenülő erdélyi református gyülekezeteket, azok lelkészeit.2 Ravasz fenti elgondolása a folklór, „szellemi néprajz”területére vonatkozott és javaslatát a néprajzkutatást is a kezdetektől mozgásban tartó „utolsó pillanat”aggodalmaival indokolja, ezt azonban sajátos társadalmi, kulturális váltás, az azzal járó kultúra-vesztéses folyamat meglátása alapozta meg: „...népünk kultúrái válságon megy át: falujának világa foszlik szét s a helyét valami rideg, nagyvárosi proletárlélek foglalja el. Meg kell tehát mentenünk a magyar népiélek eme legdrágább alkotásait. ” A kor német kísérleti pszichológiája, a Wilhelm Wundt-féle „népiélek”-kutatások és a század végére megerősödött hazai néprajztudomány, annak is folklorisztikai eredményei berlini tanulmányútja után irányították figyelmét e kérdéskör felé. Későbbi állásfoglalásai a népi irodalom és a népkutatások terén, a református lelkészek, népi írók irodalmi munkáinak értékelésében e korai eszméléséhez köthetők. Mind Kiss Géza, mind Fülep Lajos reménytelennek tűnő küzdelmeikben a református püspök Ravasz László támogatását élvezték. A néprajzkutatás a református lelkészek körében az 1920-1930-as évekre széleskörűvé vált. Sárospatakon Újszászy Kálmán teológus-szakköréből nagyarányú néprajzi gyűjtőmunka bontakozott ki, amelynek eredményeképpen jelentős kéziratos anyag gyűlt össze. Ennek szellemi kisugárzása még az 1960-as években is érzékelhető a Néprajzi Múzeum Önkéntes Gyűjtőpályázatára beküldött pályaművekben. A gyűjtőpályázat szervezője, Morvay Péter maga is református lelkészcsalád tagja volt. Illyés Endre lelkész néprajzi kutatásai és publikációi az 1930-as években szintén a református néprajzkutatást erősítették. Az 1950-es évektől a lelkészek részvétele a néprajzi kutatásokban tiltott, vagy megtűrt volt, az enyhülés 1970-es években következett be. Közülük kiemelkedő kutatómunkát végzett Molnár Ambrus lelkész, aki a rendszerváltás után Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken teremtette meg a Magyar Református Egyház Javainak Tára kötet-sorozatának munkatársi gárdáját, és a munka 2ILYEFALVI Emese Kidé lelkészének a két háború közötti kéziratos „sajtó munkásságáról” írt tanulmánya mutatja, hogy a magyar nyelvű sajtó a két háború között már nem juthatott el az elzártabb falvakba még Kolozsvár közelében sem. ILYEFALVI 2016. 308-349. 2
