Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Forrásközlés =Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM

ugyanabban a szobában játszó gyerekre rámragadt a tudomány. Apám örömmel vette tudomásul Száz bácsi bejelentését, de ugyancsak Száz bácsi — elszomorodott arccal — egyben azt is jelentette, hogy a zsoltárénekléssel nem megy velem semmire, nem tud egy ép hangot belőlem kihozni. Erre meg azután édesapám hangolódott jókedvre és mosolyogva mondta néki, hogy „ezen ugyan ne búsuljon kedves barátom, mert emiatt még igen rendes ember lehet belőle”. Persze, [a] vacsoránál elmondta az esetet édesapám, így a famíliában igen korán elkönyveltek, mint hallásnélküli, rosszul, fél hangon éneklő valakit. Lehet, hogy Száz bácsinak és a famíliámnak volt igaza, de én ezt soha nem hittem el. Én mindig élveztem a magam hangját, zsoltáréneklésemet, később magyar nótázásomat.

Nem hallgathatom el azt az esetet sem, hogy mikor az első iskolaév vége közeledett és a gyerekek külön mintalapokon írtak betűket az úgynevezett „vizsgalap”-okra, melyeket azután a vizsgán a jelenlevő vizsgaközönség között köröztek, egyszóval ezen aktusra éngem is behozatott az iskolába Száz bácsi.

Értem küldte a Juhász nevű hatodikos elemistát és édesanyám elengedett az új iskolába. A Juhász egy igen megbízható fiú volt. Az iskolába menet találtunk egy vastag kottát, nem tudtuk, kié, senkinek a neve nem volt bele írva. Csak hátul az utolsó lapra belül volt írva, hogy: „Kedves feleségem, veled élek, veled hálok, veled ba....”, de kiírva egészen. Én akkor még ezeknek a szavaknak az értelmét nem ismertem, de talán azért, az egész mondat igen tetszett. Az iskolába érve Juhász átadta a tanító úrnak a kottát, megmondva, hogy hol találtuk, és hogy a tulajdonosának a neve nincs beírva.

Megkezdődött a vizsgalapok írása. írtunk oda betűket, számokat, mondatokat, miket a tanító úr a táblára felírt. Ment minden, mint a karikacsapás. Egyszer azután a Száz bácsinak az [az] ötlete támadt, hogy írjon minden fiú magától valamit. Erre a célra adott mindenkinek egy külön vizsgalapot. Én is kaptam egyet és bíztatott a Száz bácsi, hogy írjak valamit, amit szépnek-jónak tartok. Nékem sem kellett több biztatás, szép kalligrafikus betűkkel a vizsgalapra írtam a kottán látott mondatot. Élvezettel nézhette Száz bácsi szorgalmas

népszerű. Az általános tantárgyak mellett híres volt kézimunka-tanításáról, erre külön munkaterem szolgált. 1887/88. tanévtől a francia nyelvet is felvette a tantárgyak közé. Ő és tanítványai már az 1881. évi országos nőiparkiállításon bronzérmet szereztek. Iskolája 1880-1887 között működött. 1888-ban már Barth Ignác felesége, férjével együtt Budapesten él. - Magán-leányiskola. - Veszprém 6 (1880) 32. sz. (augusztus 8.), melléklet, [4.], Az országos nőiparkiállítás... = Veszprém 8 (1882) 1. sz. (január 1.) [3.], Schön Róza k. a. magán-leányiskolájában... = Veszprém 7 (1887) 40. sz. (augusztus 27.) [3.], Az a híres veszprémi pletyka. = VHF 8 (1888) 42. sz. (október 13. [2.]

■s 282 s-