Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
s Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM ömlött belőlem a vér. Jól emlékezem, az orvos kiemelte az ajkamat, a fogaimnak nem történt semmi baja, a nyílást beragasztotta. A fiók kihúzásáról és hurcolásáról le lettem tiltva, de sérülésem helye ma is látható az ajkam alatt. A gyerekszoba világosbarna színben volt tartva és nemcsak a játszás, hanem a tanulás is ott bonyolódott le. A kis ebédlő és a gyerekszoba hajópadlós volt és emiatt gyakran volt sikálva, mikor mi onnan ki voltunk tiltva. Ezt nem szerettem, ma úgy fejezném ki magamat, hogy a sikálással személyes szabadságomban éreztem magam korlátozva. A gyerekszoba mellett volt a szüleim hálószobája és még az apró gyerekek kis gyerekágya. Olyan jól emlékezem, mikor ebből a szobából átkerültem a gyerekszobába aludni, nem szívesen mentem át. Jobb szerettem a szüleimmel egy szobában aludni. Volt a szobájukban egy jó nagy dívány is, és ha valamelyikünk beteg volt, oda ágyaztak néki. Úgy, hogy gyermekkoromban a betegséget nem tartottuk sajnálatos dolognak. Sőt, nagyon meg tudtuk becsülni. Nemcsak a koszt miatt, natúr borjú, befőtt, stb., hanem a megkülönböztető gyengédség, ápolás miatt is, de főként a „bentalvás” miatt. Volt azután a „közre” alvás. Ez az volt, hogy a szüleim nagy ónémet hálószoba bútoruknál a két ágy, melyek egymás mellé voltak állítva, az érintkező rész úgy volt kiképezve, hogy az ágy lábánál és fejénél levő cirádák által képzett tekintélyes nyílás egy extra deszkával volt áthidalva, melyre egy madrac41 volt csináltatva oly módon, hogy a két ágy madracával egy szintbe[n] volt. Ha valamelyik gyerek köhögött egy kicsit, hát akkor közre aludt, hogy éjjel, ha kitakarózna, mindjárt betakarhassák. Bizony, sokszor megindultam a párnámmal és takarómmal, egy-kettőt köhentve, hogy közre aludhassak. Amit szüleim majdnem mindig megengedtek. Ebbe[n] a hálószobába[n], amelyik igen nagy volt, álló tükör, toilett asztal, anyám íróasztala, stb. a szoba közepén ülőgarnitúra kis középasztallal, két nagy fotel volt elhelyezve, melyek közül az egyik volt édesapám kedvenc ülőhelye, itt olvasott ebéd után újságot és itt bóbiskolt egyet, miközben kapirgáltatta dús hajkoronával ékesített fejét. — Na, kisfiam, vatyorázz egyet a fejembe! — felszólítással invitált meg majd minden nap erre a műveletre. Úgy látszik, a testvéreim között az én kezem súlya és mozgása felelt meg néki legjobban, mert mindig éngem kért erre, pedig lánytestvéreim valószínűleg jobban vagy legalább tudományosabban zongoráztak volna a hajában. Később, amikor már elemista voltam magasabb osztá41 helyesen: matrac 277 s-
