Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

Amikor én már a postánál voltam és jóanyám látta, hogy gyűlik a pénzem, arra bíztatott, hogy vegyem meg ezt az ősi házat, Zoltán bácsi nagyon el van adósodva, és még majd valami kótyavetyén idegen kézre jut. Az igazat megvallva, semmi kedvem nem volt ilyen vállalkozáshoz, ellen is szegültem jóanyám óhajának. Ezt később sem bántam meg, mert néhány évvel ez után a város kisajátította több házzal együtt és most piactér van a helyén. Mivel Zoltán bácsi jóval később halt meg, Veszprémben a rossz nyelvek bizonyára azzal gyanúsítottak volna meg, hogy azért vettem meg a süketnéma öreg nagybátyámtól a házat, hogy a kisajátítás conjuncturáját18 a magam hasznára javítsam. Pedig, ha megvettem volna, csak édesanyám óhajának tettem volna eleget és olyan időben, amikor még a kisajátítás eszméje meg sem született senkinek az agyában sem.

Ezzel a régi Véghely házzal kapcsolatban, hogy ki ne essék az emlékezetemből, megemlítem azt az esetet, ami inkább Véghely öreganyámra, Pázmándy Karolinára jellemző. 1848-ban egyik alkalommal, mikor Veszprém a császáriak kezén volt,19 — mert többször cserélt gazdát20 — olyan magas rangú tisztet szállásoltak el nagyszüleimnél, kinek díszőrség járt. A strázsa ott járt fel és alá az épület előtt teljes fegyverzetben. Egyszer csak olyan vezényszavakat hall nagyanyám ordítani németül, hogy állj, ne közelíts, mert lövök. Rosszat sejtve [a] nagyanyám kirohan a kapun és látja, hogy a díszőr az ő 6 éves fiára — az én édesapámra — szegezi rá fegyverét és annak ordítoz. Nagyanyám sem volt rest, egy igen nagy pofont mért le a díszőrnek, aki eltántorodott, ezt felhasználva nagyanyám elkapva fiának a kezét, beszaladt vele a házba.

Nagy eset lett ebből a pofonból, mert a pofontól megtántorodott őr panaszt tett szolgálati úton úgy, hogy a beszállásolt magasrangú tiszt alig tudta elsimítani ezt az esetet. Végül21 mégis sikerült megértetni, hogy a császáriak bevonulása miatt mozgalmas város eseményeit bámuló 8 éves kisfiú, ha hazamegy, hazatérését nem minősítheti [a] díszőr ellenséges támadásnak, viszont egy édesanya, ki gyermekét ilyen helyzetben találja, ha radikális megoldást választott is megmentésére, de semmi szín alatt nem olyat, amelyik annyira ve-18 conjunctura (latin) = körülmények összetalálkozása

19 Veszprém 1849. január í-jétől április végéig volt a császáriak kezén. Fiáth Ferenc cs. k. polgári biztos április 26-án hagyta el a várost. Vö. FRANCSICS 2001. 207., 229.

20 A megyeszékhely 1849. január í-jén, majd augusztus 25-én került a császáriak kezére. FRANCSICS 2001. 207., 260.

21 Előtte De, töröltük.-s 270 s-