Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-a Szemle s-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

fasizmus-definícióját, tisztázta a trianoni döntés diplomáciatörténeti hátterét, magyarul elsőként írt monográfiát Mussoliniról, Hitlerről, Kozma Miklósról, Ágoston Péterről és másokról. Műveinek kiadástörténete jelzésszerűen rávilágít a korszak cenzúrájának működésére is. Jellemző, hogy a legfontosabb kéziratokat nemcsak a magyar lektorok „kóstolgatták” (220.), hanem Moszkvában is olvasták az „illetékes elvtársak”. A „tilalomfák” eltűnésével 1990 után egyedül és Majoros Istvánnal közösen írt egyetemi tankönyveiben, új kutatásokon alapuló monográfiáiban azonban már minden tekintetben szabadon kifejthette véleményét a XX. századi európai és hazai történeti kérdéseiről, többek közt IV. Károly puccskísérletéről, Horthyról, a Horthy-korszakról.

A későbbiekben két tisztelgő kötetről is szó esik. A professzorasszonyt a pécsi egyetemi kiadónál megjelent vaskos kötetben 54 szerző köszöntötte 70. születésnapja alkalmából.4 80. születésnapjára viszont csak 3-4 példányban készült egy tisztelgő kötet, ezért Egy könyv, mely nem kiadvány c. alfejezetben a szerző fontosnak tartja a vele kapcsolatos emlékeket felidéző írásokat és történeti tanulmányokat tartalmazó kötet részletes ismertetését. Az eljárás (hogy valaki a saját születésnapjára írt kötetről írjon ismertetést) merőben szokatlan. Az ismertetés megírásához a kis példányszám sem elégséges indok, hiszen egyetlen példány digitalizálása és az egyetem honlapján történő elhelyezése a „tiszteletpéldány” széles körű megismerését tette volna lehetővé.5 A rendszerváltás után gomba módra szaporodó Festschrift-kötetek esetében egyébként is nehéz elképzelni, hogy a személyes hangvételű írások kritikus hangnemet ütnek meg az egykori főnökkel, munkatárssal szemben, ezért későbbi felhasználásuk majd megfelelő forráskritikát igényel.

A kötet utolsó fejezete (Nyugalomban) az aktív nyugdíjaséveket mutatja be: az egyetemhez kötődő tevékenységet, a „nyugalom jó oldalát”: a függetlenséget, önállóságot, új olvasásélményeket, új kapcsolatokat, barátságokat, a politikai viszonyok változásait, a szerző politikai mezőben történő marginalizálódását. A „történelembe ágyazott kérdésekről” (korrupció, migráció, terrorizmus, nemzetállam, nacionalizmus, kisebbségi autonómia, stb.) is őszintén kifejti véleményét, hangsúlyozva, hogy a migráció és a terrorizmus kezelése az európai államok közös és hatékony fellépését követeli meg, mert „minden okunk megvan rá, hogy féltsük az európai kultúrát.” (277.) A rövid záró fejezetben (Mi végre ?) az emberi egyenlőséggel (egyetlőtlenséggel) és az emberi élet végességével néz szembe, s foglal állást mindkét kérdésben.

Összességében azt mondhatjuk: jó, hogy a memoárkötet megjelent, hiszen elolvasása intellektuális élmény jelent, emellett nagymértékben gyarapítja

4 Magyarország a (nagy)hatalmak erőterében. Tanulmányok Ormos Mária születésnapjára. Szerk.: Fischer Ferenc, Majoros István, Vonyó József. University Press, Pécs, 2000.

5 A megoldás annál inkább kézenfekvő, mert jelen kötet is olvasható már az interneten: a https ://books.google.hu/books?isbn=q6ioQ8Q409 honlapon.-s 197 s-