Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s Újraolvasó =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám tagjaiban megcsonkítva, gyakran egészen darabokra koncolva láthatni a gonosztevőt előbb, mint a törvényszék kezébe juthatna. Hogy merészel egy hajdú, kinek joga a „fogd meg”-en túl semmi esetre nem terjedhet, az elfogotton, egy oly elfogotton, ki még sem kihallgatva, sem elítélve nincs, büntetlenül dühöngeni? de hogy merészli bármi magas rangú így a büntető törvényszék jogait bitorolni? oh! ott, hol ember emberen korlátlankodik önkénnyel, ott az egész természet gyászol! Vannak némely elméletek, melyekre gondolják sokan a büntetés lehetőségét alapítani. Ezeket, mint gyengeségekről már közönségesen ismerteket, csak röviden fogom megérinteni: Első elmélet az elijesztés, mely azért büntet, hogy az emberek a büntetés látása által megrettenve hasonló bűntől elidegenedjenek. Hanem ez teljes igaztalanság, mert így a bűn s büntetés egymással semmi összefüggésbe nem tétetvén, ez inkább azon bűnökre néz, melyek még elkövetve nincsenek; azonban ezen oknál fogva akármi bűnt lehetne legkeményebben büntetni, sőt a legkegyetlenebb büntetés lenne a legcélszerűbb, ha ugyan ilyen által még jobban elrettennének az emberek; de lehetne büntetni a legártatlanabbat is, mihelyt akármi szövevényes úton hírre kapna azon hit, hogy ez bűnös volt, s eszerint a büntetés elijesztést eszközölne. Be kell fogatni három négy embert, rájok fogni, hogy ők loptak s így jól elkínozni őket: ezt lehet tenni, mert találkoznak olyanok, kik így a lopástól elrettennek. Mi igazság az! Pétert büntetni azért, hogy Mátyás, Gábor stb. elijedjenek. Már Kant megjegyzette ezen elméletről azt, hogy ebben egy ember másnak csupa eszközévé alacsonyíttatik, holott mindenki lényegesen öncélú. Második elmélet a megelőzés, mely azért büntet, hogy a gonosztevő az elkövethető új bűnben megakadályoztassék. Ezen elmélet a büntetés alapjává, nem a vétséget, hanem a jövendő jogsértés lehetőségéből származott félelmet teszi. Ha teljesen volnánk a felől biztosítva, hogy a gonosztevő több bűnt nem követend el: úgy ezen elmélet szerint nem is kellene azt megbüntetni. Mi igazság ez? A[ki] lopott egy ökröt, ezért nem büntetik meg; hanem azért, hogy több ökröt vagy mást ne lopjon. Harmadik elmélet, a megfenyegetés, mely a büntetés alapjává egy akármi törvénynek s az ezt megsértőt követendő büntetésnek kihirdetését teszi. Nincs ennél veszedelmesebb tan, mint a mely által a legnagyobb zsarnok önkényes kegyetlensége kimenthetővé alakul. így a keresztények valósággal büntetésre méltó gonosztevők voltak, mert Néró s Diocletian fenyegetéseinek ellenére, 179 s-
