Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-a Kisebb Közlemények s-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM csínyek). A közvélemény által elítélt és szankcionált bűn számított véteknek, füg­getlenül a törvénytől. A faluban tudták, hogy kik azok, akik a közösség norma­­rendszerétől eltérnek. Különösen súlyosan ítélték meg a templomi persely meg­károsítóit, a pincékben tárolt bor megdézsmálóit. A jelentős terménylopás kikö­zösítést vont maga után. A lopások elkövetőit kibeszélték, megszólták, megsza­kították velük a kapcsolatot, megszégyenítették, kiközösítették, esetenként meg­verték őket. A hatóság viszont eredményesen alkalmazta a megszégyenítő köz­munka kötelezettséget. A verést esetenként szankcióként alkalmazta a közösség (a tolvajok vagy a lokális endogámia ellen vétőkkel szemben), a verekedés pedig nem egy mulatságnak volt kísérője, de előfordult hatósági személy megverése is. Nagy múltra tekint vissza a bosszúból, haragból, indulatból elkövetett, vereke­dést jelentő önbíráskodás. Kihágások összefoglaló cím alatt tárgyalja a Szerző a rabsickodást, vagyis orvvadászatot. Sárkeresztesen a földtulajdonnal rendelkezők felfogása szerint a föld nagyságától függetlenül illetett meg minden birtokost a vadászati jog. A falu közvéleménye nem ítélte el az orvvadászatot és tizenkét, név szerint ismert mű­velőjét. A tiltott dohánytermesztést ezt a törvényrontó jogszokást a közösség egyetértésével, tudomásulvételével, ravasz módon Sárkeresztesen is gyakorolták, állandó küzdelemben a fináncokkal. 1892-től a szőlősgazdákat boradó fizetésére kötelezték, tételeit helyi rendelettel szabályozták, amely pénzösszeget megegye­zés alapján átalányban fizettek. A gazdák a minél alacsonyabb befizetendő ösz­­szegért és a minél nagyobb mennyiségű bor megtartásáért mindent megtettek, leleményes gondossággal elrejtették a hordókat, amely sokszor vezetett ered­ményre, amit a közösség az adóhatósággal szembeni győzelemként értékelt. Szó esik a borhamisításról, amelytől a kocsmárosok közül többen nem riadtak vissza. Kitér még a fejezet a kocsmai hitelezés szabályozására, amely nem az egyéni jóindulatból következett. Érdekes tény, hogy a boradóval szemben, a pá­linka után fizetendő szeszadó vagy fogyasztási adó alig váltott ki ellenállást a községben. 1895-től törvény rendelkezett a mezőgazdasági termények, termékek hamisí­tásának tilalmáról. Ismert a hamisítás Sárkeresztesről is: jelesen tej és tejtermé­kek esetében, de előfordult a liszt, az őrölt paprika hamisítása is. Létezett a mér­ték hamisítása, ami a régi mértékegységek használatát jelentette. Viszont a mé­rőeszközök hitelesítését követően előfordult bizonyos praktikákkal hamis mérték használata.-S 173 =-

Next

/
Oldalképek
Tartalom