Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-= Forrásközlés a-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

József követette el a hibás azonosítást, ő keltezetlenül írta le a kéziratos munkát, nem enyinginek gondolt prédikátor műveként, hanem külön tételben, szerző feltüntetése nélkül, hihetően a Magyar Nemzeti Múzeum szerzeményezése alapján. Megnevezte az adományozó Ivánics Zsigmondot is.14 Szinnyei közlése azt sem támogatja, hogy az azonosítással az ajándékozót gyanúsítsuk. A szerzői névvel felruházás talán valahol szóban elhangzott tévesztés és ráfogás szülötte, ismeretlen módon és okból került Benedek Sándor munkájába. Másutt nem található. Semmiféle igazoló adat, még közvetett utalás vagy célzás sincs sehol, ami legalább az esetlegességre mutatna. így vált ágenda szerzőjévé olyan enyingi prédikátor, aki Enyingen soha nem prédikált.

Ő nem, de akkor vajon ki lehet a valóságos szerző? Kétségtelen, hogy a szerző azonosítása Benedek Sándornál igazolatlan és téves. A keletkezés helyének ráfogása ugyanebből a hibás azonosításból ered. Szintén elfogadhatatlan, törlendő.

Benedek Sándor fogalmazása egyébként sem elég körültekintő. Az 1708-as évszámhoz képest, ha azt az ifjú prédikátor pályakezdéseként fogta fel, aki tehát akkor feltétlenül volt már húsz éves, elképzelhetőnek tartotta az egy évszázaddal későbbi leírást, azaz hogy az imádságokat a XIX. század elején, de még 1811 előtt, akár százhúsz évesen írta volna össze amaz igen hosszú életű és démonikus életerejű enyingi Komáromi János.

MELYIK KOMÁROMI JÁNOSÉ LEHETETT?

Bizonyosnak csupán azt tekinthetjük, hogy a kéziratnak volt egy Komáromi János nevű tulajdonosa. Ő nem szerzője a munkának. Örökölhette, azaz származhatott valamelyik Komáromi családból, ezért lehetett a szerző is Komáromi nevű, akár János is, de erről adatunk nincs. Az Ágenda szerzője sem az 1687- ben elhunyt diák, sem az 1708-ban elhunyt enyingi prédikátor nem lehetett. Egyszerűség kedvéért használhatjuk mégis az elnevezést, de nem hallgathatjuk el, hogy ezt kizárólag ráfogások támogatják, és valótlan azonosítás. Van-e módunk a szerző, másoló, alkalmazó lokalizálására és korbeli körülhatárolására? Az írás külsőségeiből és az említett néhány tulajdonságból a 18. század első harmadára gondolhatunk. Újabb adat fölbukkanásáig nincs értelme kombinál-SZINNYEI 1899. 822.

112