Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

-a MŰHELY 35Act A Papensia XVII (2017) 1-2. SZÁM

Az I. számot viselő másik veszprémi kötet, mint korábban láttuk, gyűlésekről csak elvétve tudósított. Ez korszakunkra nézve is igaz. Mégis, találunk egyetlen kivételt. Az 1743-ban tartott peremartoni egyházkerületi gyűlést követő, három helyszínen megtörtént lelkészszentelésekről Deáki Márkus István veszprémi esperes készített egy rövid feljegyzést (19. sz. dokumentum),362 mely számunkra több szempontból is érdekes.

Maga a gyűlés 1743. június 13-án zajlott le Peremartonban. Kocsi Major István dunántúli püspök meghatalmazottja, Komáromi Sülye Pál egyházkerületi főjegyző, tatai esperes vezette le, a jegyzőkönyvet rajta kívül Deáki Márkus István veszprémi és Komáromi Sülye József pápai esperes, Szentgyörgyi János (4.) nagyigmándi lelkész, tatai egyházmegyei jegyző, valamint Tokaji Pál enyingi, Pető György polányi, Hosszúfalusi Major Márton polgárdi és Edelényi S. András peremartoni lelkész írta alá.363 A feljegyzés szerint ezután a három esperes először másnap Peremartonban öt, majd az azt követő napon Alsóörsön szintén öt, végül két napra rá Szentkirályszabadján újabb kilenc, tehát összesen 19 lelkészt részesített kézrátételes áldásban.

Ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk ezen lelkészek életrajzát, azt láthatjuk, hogy kivétel nélkül mindegyikük már jóval korábban megkezdte tényleges lelkipásztori szolgálatát. A „legfiatalabbak”: Palotai Tímár György és Szili István (2.) 5, Győri B. József minimum 7, Keresztúri Tuba István 8, Borsodi János 9, Szentpéteri József és Kocsi Szőke János pedig minimum 10 éve lelkészkedett.364

DREL III. 252. a. 2. 435. TtREL I. 8. d. 6. Balatonszőlős. 7. d. 11. Szentgál. II. 26, 27. Szentkirályszabadja. 5,15. Tótvázsony. 1, 2, 65/a. Fennmaradt egy 154 oldalas papírkötésű könyvecske, mely az ő tulajdonában volt, és amelybe pápai és sárospataki tanulóévei alatt nyomtatott munkákat (így Csécsi János Zürichben 1720-ban nyomtatott Oratio secularis altero reformationis jubilaeo habita című művét), filozófiai vitatkozásokat, valamint vegyes érdekességeket jegyzett be. A 3. oldalon olvasható önéletrajzi bejegyzése: Est ex libris Stephani Szili. ... Subscripsi in schola reformatorum Papensi anno 1722. die 7. Decembris, indui autem 8. Aprilis anni 1723. Inde tandem, cum valedixissem, anno 1725. veni Sáros Patakinum, et subscripsi legibus illustris collegii anni eiusdem die 1. Octobris. Manu propria. DREKK O. 676.

362 KÖBLÖS 2014b. 100-101.

363 Erről a tatai egyházmegye I. sz. jegyzőkönyve tudósít. DREL II. 70. a. 1. 72-73. Komáromi Sülye Pál 1742. február 9-én kapott Szőnyben felhatalmazólevelet Kocsi Major Istvántól. Uo. 74. Ennek oka alighanem a püspök betegsége lehetett, amint erről alább ismertetett bejegyzésünk is említést tesz.

364 Palotai Tímár Györgyöt 1738-ban exmittálták Rátótra, ahol 1777-ig szolgált. KÖBLÖS- KRÁNITZ 2009. 538. TtREL I. 8. d. 7. Gyulafirátót. 1.1. II. 1. Szili István (2.)-t szintén 1738-ban exmittálták Tótvázsonyba, ahol 1761-ig lelkészkedett. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 623. Győri B. József 1736-1738 között Felegresen, 1738-1746 között Papkeszin, 1753 előtt Pécselyen, 1754-1755 között pedig Iszkaszetgyörgyön szolgált. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 412. TtREL I. 8. d. 9. Nemes- pécsely. 2. Papkeszi. 1.1. II. 5. d. 10. Sáregres. 1.13. Az idősebb Keresztúri Tuba István 1735-ben

34 a-