Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)
-* MŰHELY яAcTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM levél mintáját tette maga elé, hanem az 1612-ben használatban volt papi diploma szövegét vette alapul, és másolta le szóról szóra! Ebből következően szó- használata nem a XVIII. század utolsó harmadára, hanem a XVII. század elejére jellemző helyzetet tükrözi. Az viszont, hogy Padost egyáltalán nem zavarta, hogy az esperesi exmissió egy másfél évszázaddal korábbi püspöki ordináció és kon- szekráció szakkifejezéseivel {petebantut publica ordinatione confirmaretur huius viri domini Francisci Csuporos vocatio; hunc dominum Franciscum Csu- poros publicae ordinationis ritu assumptum in ecclesiam Nagy Vásonyiensem Helveticae confessionis addictam commendavimus) lett elbeszélve, aláhúzza korábbi állításunkat, miszerint az exmissió és az ordináció ebben az időben már szinte egymás szinonimái voltak, és az ordináció legtöbbször a lelkésszé válás folyamatának egyik jogi mozzanatát, a kirendelést jelentette. e. kibocsátási feljegyzések A papi diplomák forrástípusáról áttérve a kibocsátólevelekre, nézzük meg azt is, milyen exmissiós kötelezvények és egyéb feljegyzések maradtak ránk a vizsgált korszakból! A pápai egyházmegye I. sz. vegyes jegyzőkönyvében az 1711-es évvel kezdődő exmissiós kötelezvények sora korszakunkban is folytatódik, és az 1823-as évvel fejeződik be. A korszakunkban keletkezett 47 kötelezvény459 közül az első hét továbbra is három fő dolgot ígér meg: hogy írójuk lelkészi szolgálatát a Szentírás és a helvét hitvallás szellemében végzi, hogy engedelmeskedik elöljáróinak, és hogy az esperes utasítására a püspöki kézrátételre a kellő időben meg fog jelenni {ad manuum impositionem compareálok). 1745 májusától azonban a harmadik pont eltűnik, és többet vissza se tér. A 47 ebben az időszakban kibocsátott lelkész közül exmittálásának helyszínét 31 jelölte meg. Ezeket vizsgálat alá véve megállapíthatjuk, hogy a Pápán székelő Csúzi Cseh József esperes öt esetben helyben exmittált,460 hét esetben 459 Kiadva: KRÁNITZ 2012. 53-63. 46° 1736-ban Peleskei Péter volt komáromi rektort, aki nem sokkal ezután Nagymarosra költözik, és az ottani lelkész lányát veszi feleségül, majd 1741-től hévízgyörki lelkész lesz; 1737-ben az idősebb Hevesi Sámuelt Takácsira, 1745-ben Győri N. Jánost Becsvölgyére, 1746-ban Őri Osvát Györgyöt Piritre, és 1747-ben Kisvárdai János (3-)-ot Szemerére. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 411 (itt helytelenül Győri János (1.) néven, kihúzandó a Dákára vonatkozó adat is), 420,454, 534, 729. KRÁNITZ 2012. 53, 55-56. 54 *-
