Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

-3 MŰHELY зACTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM

Kápolnai Tót István szilasbalhási lelkésznél egyszerre történt a kibocsátás és a püspöki kézrátétel: A jegyzőkönyv szerint Torkos Jakab 1745. május 21-én Piriten exmittálta, és egyben manus impositióban is részesítette.404 Ilyen esetet többet nem ismerek. Kápolnai Tót egyébként 1745-1746 között Piriten, 1746- 1778 között pedig Szilasbalháson szolgált, majd 1792-ben bekövetkezett haláláig gyülekezet nélkül, nyugalomban élt Szilasbalháson, miközben 1774-től haláláig viselte a mezőföldi esperes tisztségét.405

Mindössze hárman voltak, akik még kibocsátásuk évében részesültek a püspöki kézrátételben; 13 esetben 1-5 év közötti, 9 esetben 6-10 év közötti az idő- intervallum; tízüknél esik 11-20 év, ötüknél pedig 21-30 év közöttre, és ketten vannak 30 év fölötti különbséggel is. Ezek a számok még az 1708-as dunántúli és az 1713-1714-es felsődunamelléki tömeges lelkészszenteléseknél, valamint az 1731-es pápai lelkészszentelésnél emlegetett számokat is messze felülmúlják, ez pedig még inkább aláhúzza, mennyire fontosnak tekintették a püspöki kézrátétel meglétét a lelkészi hivatal betöltésének legitimációjához.

Ha a kibocsátó személyét vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében az exmissiót az illető egyházmegye esperese végezte. Három esetben püspök volt az exmittáló, ebből egyszer saját egyházkerületünké: Tokaji Pál Tápszentmiklósra való kibocsátását Hodosi Sámuel dunántúli püspök végezte 1710-ben Kovácsiban.406 A két másik esetben a kibocsátás más egyházkerület területén történt, az illető utólag jött át a Dunántúlra: Sebestyén János (1.) pécselyi lelkészt a Gömör vármegyei Zubogy gyülekezetének kívánságára 1744-ben Putnokon Szentgyörgyi Sámuel tiszáninneni, Boros János (1.) fokszabadi lelkészt pedig a kosdi egyház kérésére 1719-ben Dunapatajon Pataji Bara- csi János alsódunamelléki püspök exmittálta.407 Sebestyént 1745-ben vette át a veszprémi egyházmegye, és lett két évig mohai, majd 1747-ben pécselyi, végül

404 Uo. 139.

4°5 Lelkészi és rektori adattárunk még Kápolnai és Tóth István (1.) néven adatait hibásan két helyen hozza. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 442, 647. Tatai ehm. I. sz. jkv. DREL II. 70. a. 1. 120, 124,126,151. Adászteveli gy. I. sz. akv. DREL III. 36. e. 1. 88. TtREL I. 8. d. 6. Balatonszabadi. II. 5, 6. d. 7. Enying. 8. d. 8. Mezőszilas. 1 (tévesen 1745-től), 2 (hibásan a piriti exmissió idejét hozza itteni lelkészsége kezdetéül), 3. d. 10. Polgárdi. 9. Simontornya. II. 49,103,110,118. d. 11. Tác. 8 (ez az adat egyértelműsíti, hogy Kápolnai és Tót István azonos személy!). VÁRADY 2000.165 (Szi- lason Tóth István évszám nélkül, 12 évig; utána hoz egy másik Tóth Istvánt 33 évig), 173. VÁRADY 2002. 676.

404 KÖBLÖS 2011.122.

407 Uo. 116-117,125.- 45 -