Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)
-ш MŰHELY вАСТА PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM A püspök nélküli 1710-20-as években és a 30-as évek első felében szolgálatukat kezdő, majd a harmincas évek második felében a távoli és betegeskedő püspök kézrátételében szintén nem részesült prédikátorok tehát a korábbi 1708-as dunántúli és 1713-1714-es felsődunamelléki tömeges szentelésekhez hasonló akció keretében pótolták elmaradásukat. Szentkirályszabadján emellett külön foglalkoztak Hollósi Bódis Mihály ká- dártai lelkész ügyével. A püspöki szentszék vizsgálatának vetették alá akadémiai ajánlólevelét, amit Bonyhai Simon György erdélyi püspök állított ki, mivel kétségek merültek fel aziránt, vajon az engedelmességet kinek és minek fogadta. Nyilván itt az erdélyi egyházi vezetők, valamint az ott érvényes Geleji Katona-féle kánonok, illetve a dunántúli elöljárók és az itt hatályban lévő kom- játi kánonok jöttek szóba.368 Előéletéről annyit tudunk, hogy az 1710-es és 1720- as évek fordulóján a pápai, majd 1724-től a sárospataki kollégiumban tanulta a teológiát, ezután 1730-1733 között győri rektor volt. Ezt követően külföldre ment tanulni: 1733-ban a franekeri, 1734-ben a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Hazatérése után 1735-ben Vörösberénybe exmittálták, ahol 1738-ig lel- készkedett. 1738-1764 között kádártai lelkész volt.369 Nem világos, vajon miért kellett Erdélyben beszereznie a külföldre szóló ajánlólevelet. A vizsgálat mindenesetre őt igazolhatta, mert zavartalanul folytathatta lelkészi tevékenységét egészen 1767-ben bekövetkezett haláláig. A fentebb felsorolt lelkészek nagy része előfordul Torkos Jakab alább ismertetendő 1747-es egyházlátogatási jegyzőkönyvében is. Közülük hatan: Hollósi Ferenc, Bilkei Ту. János, Borsodi János, Tokaji Pál, Szentgáli Nagy Imre és Hosz- szúfalusi Major Márton emlékeznek meg 1743-as szentelésük körülményeiről (bár a napi dátumot többen rosszul idézik fel), amit öten a manus impositiót vett, egyikük pedig a consecráltatott formulával adott vissza.370 368 A19. sz. dokumentumból - mivel tárgyától eltért - kihagytuk a következő, igen nehezen olvasható szakaszt, melyet ott [...] jellel jelöltünk Productae sunt formatae clarissimi domini Michaelis Hollósi ministri Kadartaiensis academicae approbatae absque contradictione reverendissimi domini Josephi Polgárdi ministri Hajmäskeriensi dataeper Georgium Bonyha episcopum Transylvanum; dubitatur, num juraverit in canones nostros atque obedientiam nostram, nonne ob facetias egressus sit Transylvania, ideo relegatur revisio in sedem episcopalem. Ezt követően egy halvány, már kiolvashatatlan utólagos bejegyzés következik. DREKK O. 969. nov. A 19. sz. dokumentum: KÖBLÖS 2014b. 100-101. 369 KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 425. TtREL 1.8. d. 7. Kádárta. I. 2. H. 3-6, 9. d. 11. Vörösberény. 1. 390 Hollósi Ferenc, Vámos: Manus impositiót vett Szent Király Szabadin tiszteletes Major Kocsi István superintendens uram plenipotentiáriussa, tiszteletes Komáromi Pál uram által 1743- ban die 17. Junii. Bilkei Ту. János, Alsóörs: Manus impositiót vett Tiszteletes Komáromi Pál Senior Uram által. Borsodi János, Udvari: Consecráltatott anno 1743. die 10. Junii tiszteletes
