Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Szemle - Egyházmegyei zsinatok és tanácskozások Veszprémben. (Összeáll. Gárdonyi Máté) (Karlinszky Balázs)

-= Szemle sActa Papensia XVII (2017) 3-4. SZÁM

korábbiakhoz képest jelentősen kibővítették a főesperesek jogkörét: a rendelkezések értelmében valódi egyházigazgatási funkciót nyertek az addig mindössze címet jelentő méltóságviselők. Az egyházmegye öt főesperese, a segesdi, a zalai, a somogyi, a pápai és a székesegyházi archidiaconus továbbra is a tizenkét tagú székeskáptalan kanonokjának számított, azonban megszűnt a címek közötti rangsor és ezzel az egyes pozíciók megüresedésekor korábban megszokott, olykor évente több grádicsot is jelentő gradualis processio. A főesperesek ezt követően megragadtak egy-egy kerület élén; előrelépés innen az oszlopos-kanonoki stallumok felé történhetett.6 A tizenegy évvel később tartott újabb zsinat célja kifejezetten az eltelt időszakban tapasztalt nehézségek és ellentmondások kiiktatása volt. Újdonságként a szemináriumi papképzésre vonatkozó szabályokat fejtették ki részletesebben, valamint a hitélet elmélyítése és a laikusok intenzívebb egyházközségi szerepvállalása érdekében újonnan létrehozott Actio Catholica működési kereteit pontosították.

A XX. század végi rendszerváltást, majd az egyházmegye felosztását és érseki rangra emelését követően, II. János Pál pápa útmutatása alapján 1996-ban került sor az eddigi utolsó zsinat összehívására. Bár a Szentatya 1991-es első magyarországi látogatásán már felhívta a hazai egyházmegyéket a tanácskozások megtartására, és Szendi József püspök 1992 áprilisában meghirdette az erre való felkészülést, az egyházmegye 1993-ban történt megosztását — a kaposvári egyházmegye létrehozását — követően csak 1995 őszén érett meg a helyzet új zsinat összehívására. A szinódusra a következő év első felében, még abban a a szerencsés pillanatban került, amikor azon az egyházmegye egyházüldözést megélt „nagy öregjei” aktív szerepet tudtak játszani. Az elfogadott dokumentum7 a létező egyházmegyei gyakorlatot és szokásjogot rögzítette, újdonságként pedig a jövőre vonatkozó „Ajánlásokat” is megfogalmazott.

A kötet Márfi Gyula veszprémi érsek ajánlásával és Varga István szemináriumi rektor előszavával kezdődik. Ezt követi a forrásokat közreadó Gárdonyi Máté bevezető tanulmánya, amelyben az egyes zsinatok összehívásának háttere, előkészítése, lefolyása és a határozatok rövid értékelése olvasható. A szerző a témával kapcsolatos korábbi írásait is felhasználta az áttekintés megírásakor.8

6 A főesperesek korszakbeli működésére: KARLINSZKY Balázs: A veszprémi püspöki aula a második világháború idején. A veszprémi székeskáptalan archontológiája 1917-1949. In: KARLINSZKY Balázs-VARGA Tibor László (szerk.): „Nehéz időkben dönteni kell.” A veszprémi püspökség a második világháború idején. Veszprém, 2016. (A veszprémi egyházmegye múltjából, 29.) 112-113., illetve az egyes főesperesek személyére: uo. 127-128.

7 A Veszprémi Főegyházmegye Zsinati Könyve (1996. június 18-20.). Veszprém, 1996.

8 GÁRDONYI Máté: A veszprémi egyházmegye 1923. évi zsinata. In: Katolikus zsinatok, 325-338.; UÓ: Az 1923. évi veszprémi zsinat előkészítő munkálatai. In: HERMANN István- KARLINSZKY Balázs-VARGA Tibor László (szerk.): Corde aperto. Tanulmányok Kredics László nyolcvanadik születésnapjára. Veszprém, 2012. 47-64.; UŐ: Veszprémi papnevelés a XX: század első felében - az egyházmegyei zsinatok tükrében. = Studia Wesprimiensia 14 (2012) 86-117.-= 328 3-