Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Szemle - Egyházmegyei zsinatok és tanácskozások Veszprémben. (Összeáll. Gárdonyi Máté) (Karlinszky Balázs)

-= Szemle =Acta Papensia xvn (2017) 3-4. szám

Adriányi Gábor és Balogh Margit voltak, akik az egyes hazai egyházmegyék elismert kutatóit kérték fel az egyháztartományi tanácskozások írott anyagának feldolgozására. A veszprémi püspökség esetében Gárdonyi Máté főiskolai tanár, balatonkiliti plébános lett a megbízott kutató.

A zsinat a római katolikus egyház azon ideiglenes működő egyházkormányzati szerve, amely határozatokat hoz az egyház működésére vonatkozóan, e dekrétumok azonban nem lehetnek ellentmondásban az egyetemes egyházjog törvényeivel. A résztvevők által képviselt terület nagysága alapján megkülönböztethető egyetemes, nemzeti, egyháztartományi (vagyis egy-egy érsekséghez köthető) és egyházmegyei zsinat. A történelem folyamán többször szabályozták az összehívás gyakoriságát, azonban e döntések — például a trentói zsinat minden harmadik évben kívánatosnak tartotta a szinódus összehívását — rendszerint nem voltak megvalósíthatók. A forráskiadvány-sorozat súlypontja a XIX-XX. századra esett, amely időszakban az 1917-ben hatályba lépett Corpus Iuris Canonici szerint dekádonként írta elő egyházmegyei, húszévente pedig egyháztartományi zsinat megtartását. A század első felének történelmi viharai — a gazdasági világválság, a két világháború — és az egyes egyházfők elhalálozása miatt a Magyar Királyságban az előírt tízéves határidőket nem sikerült betartani, egyháztartományi zsinat összehívására pedig egyáltalán nem került sor.

Adriányi professzor személyében egy európai látókörű egyháztörténész fogta össze a kutatócsoport munkáját, aki korábban maga is foglalkozott a szi- nódusok kérdésével, illetve hazáját elhagyni kényszerült, felszentelt veszprémi egyházmegyés papként egyszerre látta belülről és kívülről a magyarországi egyháztörténetírás helyzetét. Bár a XVIII. században már született a témát tárgyaló hazai munka,1 a XX. század végére jelentős lemaradás történt a magyar zsinatkutatás területén. A késedelem mértékére jellemző, hogy amíg az augs- burgi egyetem teológiai kara Walter Brandmüller szervezésében 1969-től saját folyóiratot (Annuarium Historiae Conciliorum), illetve kiadványsorozatot (Studien zur Konziliengeschichte) jelentetett meg, addig Magyarországon még „zsinat-kataszter” sem létezett, vagyis nem volt világos, hogy mely egyházmegyékben mikor tartottak gyűléseket. Az ebben a tekintetben alapkutatásnak minősülő hétéves kutatási program gyakorlati szervezését Balogh Margit vette kézbe, melynek eredményeként több konferenciát tartottak, számos tanulmány és tizenöt önálló kötet látott napvilágot.1 2

1PÉTERFFY Károly: Sacra Concilia Ecclesiae Romano-Catholicae in regno Hungáriáé celebrata I—II. Posonii, 1743.

2 ВЕКЕ Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945-1948 között; ADRIÁNYI Gábor: Az 1863. évi kalocsai tartományi zsinat; TENGELY Adrienn: Az 1931. és 1942. évi egri egyházmegyei zsinatok; ZAKAR Péter: Zsinatok a Csanádi egyházmegyében a 19-20. században; MÓZESSY Gergely: A székesfehérvári egyházmegye zsinati a 20. század első felében; GÁRDONYI Máté: Egyházmegyei zsinatok és tanácskozások Veszprémben; GIANONE András-KLESTENITZ Tibor: Országos katolikus nagygyűlések MagyarЧЕ 326 =-