Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Szemle - Lukács László: A káli-medencei lakóház a Dunántúl népi építészetében. (S. Lackovits Emőke)
-* Szemle hActa Papensia XVII (2017) 3-4. SZÁM figyelhető meg. Külön foglalkozik az előlkamarás házakkal, megállapítva, hogy Kékkút mellett Pápa környékéről, Vasból, az Őrségből, Zalából, Göcsejből, Somogy nyugati feléből szintén ismert ez, amelynek elhelyezésében biztonsági szempontok lehettek a meghatározók. Gunda Béla professzort idézi, aki szerint a kis kamara összefügg a lakóházzal, tehát vele együtt épült, és nem a tornáchoz külön illesztett épületrészről van szó. Nyugat- és Délnyugat-Dunántúlon más funkciójú, elhelyezkedésű és méretű kamarák találhatók, közéjük tartozik az előlkamara is, ami a Káli-medence és az archaikus elemeket megőrzött Délnyu- gat-Dunántúl korábbi kapcsolatát feltételezi. Az összefoglalásban az összehasonlító elemzés legfontosabb gondolatait emeli ki a Szerző. Megállapítja, hogy a Káli-medence népi építészeti szempontból nem mikrozóna. Népi építészetére jellemző morfológiai jegyek az egész Balaton-felvidék és a Déli-Bakony építészetét jellemzik, amely alapján ezen utóbbiak mezozónának tekinthetők. A dunántúli füstöskonyhás makró- zóna mezozónáinak táji különbségei az azonos irányú fejlődés időbeli különbségei. A Káli-medence nem reliktumterület, mivel az építészet archaikus elemei helyett az újak korai bevezetésével a makrozónán belül élvonalba tartozó. Egyébként a Káli-medence népi építészetének a dunántúlival való ösz- szehasonlítását, az egyes építészeti elemek területi elterjedését rendkívül alaposan, hatalmas mennyiségű szakirodalmi adat alapján végezte el Lukács László. Helyszíni kutatásai során pedig igyekezett kideríteni a lakóház építtetőinek, átalakíttatóinak, mindenkori tulajdonosainak társadalmi-vagyoni helyzetét, megrajzolva az építészet mögött lévő társadalmi képet. Illusztrációs anyagában az egymás mellé helyezett felmérések, fényképek, rajzok nem csak az egyes épületelemekről, hanem az egész lakóházról adnak képet, ami külön érdeme az értekezésnek. Az utószóban a Szerző a forrásait emeli ki, tisztelettel emlékezik a népi építészeti kutatásban elődeiről, mestereiről, köszönetét mond támogatóinak és mindazoknak, akik hozzájárultak e tekintélyes munka megjelenéséhez. Ugyanakkor rámutat arra a folyamatra, amelynek során az elmúlt évtizedekben a Káli-medence leromlott lakóházaiból sok új gazdákra talált, akik szakszerűen helyreállították azokat, visszaadva régi esztétikai értéküket. A szakirodalom felsorolását az egykori opponenseknek adott válasza követi, majd a német nyelvű összefoglaló, amely az 1985-ben Turkuban megtartott előadásával megegyező. A könyv tanulmánykötet jellege ellenére olvasmányos, szép magyarsággal megfogalmazott, amely Lukács Lászlóra egyébként is jellemző, és amelyből nem csak a néprajzkutatók, az építészek, művészettörténészek, hanem az érdeklődő olvasók is hasznos ismeretekhez juthatnak, az időutazás szép élményével lesznek gazdagabbak. S. Lackovits Emőke *****-* 318 -
