Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Újraolvasó - Huszonöt év. [A pápai állandó színház fennállásának 25. évfordulójáról]

-з Újraolvasó sActa Papensia XVII (2017) 3-4. SZÁM

messze vidék5 is részt vett a színház-felavató ünnepségben, tudatában ama tény nagy jelentőségének, hogy a színművészet a magyar kultúrának eleven tényezője, s a színművészetnek emelt csarnok oltár lehet, melynél a magyar irodalom lángját gyújthatni fel.

Bármennyire elfoglaljanak bennünket a prózai gondok, bármennyire előtérbe tolakodjanak, s e helyre kívánkozzanak azok a jórészt materiális dolgok, melyek a város, a megye vagy esetleg még nagyobb kommunitás6 érdekeit érintik, ne hagyjuk e dátumot nyomtalanul elveszni a többi dátumok szürke tömegében, álljunk meg egy percre e dátumnál, s világosítsuk meg a megemlékezés szerény fényével.

Magasztos, szép cél lebegett azok szemei előtt, kik nyolc esztendőn keresztül fáradoztak annak a tervnek kivitelében, hogy Pápa városának állandó színháza legyen. Művészet, magyarság, ízlés, erkölcs, — mindezt ápolja és nemesíti a színház, hogy ezt tehesse, álljon e városban, a kultúra ősi fészkében Thália szilárd hajléka. És áll is. Nem hízelgünk a lefolyt negyedszázadnak azzal, hogy tulaj donkép[p]eni hivatásának, rendeltetésének mindig megfelelt volna a szent buzgóság emelte múzsa-csarnok. Ha már Jókai a maga prológjában „a ledér művészet fattyú szülötteiről” emlékezett meg, miket sok színház ápol, de ne ápoljon a pápai, akkor mit szóljunk mi, kik a színi irodalomban rohamosan láttuk fejlődni azt a zsánert, mit dicső Jókaink akkor még legfeljebb hírből ismerhetett, a táncos és énekes meztelenségek irodalmát is.

Ám ha sokszor olyan hangok is csendültek meg színházunkban, miknek hallatára elrémülten illantak el a tiszta és szende Múzsák, voltak esték és volt igen sok, mikor a színház tényleg az volt, aminek lennie kell, t. i. az irodalom és művészet temploma. Nem egy este lelkesedtünk benne a magyar történet képein, rázták meg és tisztították meg lelkünket hatalmas tragédiák, gyönyörködtünk a magyar népiélek kincseiben, hallgattuk az igazi poétákat, kik vígjátékot is azzal a régi, becsületes célzattal írnak: ridendo dicere verum7, s elandalogtunk szívhez szóló nemes melódiákon. Ilyenkor azok, kik a színházban voltak, valóban gazdagodtak lelki kincsekben, tágult látókörük,

5 A színház tervezője, Voyta Adolf pápai építőmester népszerűségét és üzleti sikerét annak köszönhette, hogy a pápai színházavató ünnepségről a jó szervezésnek köszönhetően az országos lapok is beszámoltak. Ezt követően egyre-másra kapta a megrendeléseket hasonló vidéki színházak tervezésére, építésére. Vö. VOYTA 2012. 151-153. Ő tervezte többek közt az 1886-ban átadott dési színházat is. SZÉKELY-GAJDÓ 2001. 255.

6 kommunitás, eredetileg communitas (latin) = közösség

7 Ridendo dicere verum (latin) = Nevetve mondani meg az igazat.

З04 s-