Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Forrásközlés - Sárközi Gergely Antal: Mándi Márton Tamás kéziratos önéletrajza

-з Forrásközlés sAcTA PaPENSIA XVII (2017) 3-4. SZÁM

újjá és virágzóvá — mentem, — és folyton, míg iskolai pályám be nem végeztem, az 1864-ik év július végéig növendéke voltam.

Iskolai pályám bevégzése után, az 1865-ik év május hó 28-án nagytiszteletű Oláh János39 a Veszprémi ev. [ref.] egyházmegye esperese által boldog emlékezetű édesatyám mellé papoló segédlelkészül rendeltettem.

Az 1866-ik év február hó 14-ikén ugyan ott nagytiszteletű Oláh János esperes úr által exmittáltattam Veszprémben.40

Az 1866-ik év június 5-ikén Székesfehérvár szabad királyi városában tartott egyházkerületi gyűlésen főtisztelendő Nagy Mihály41 szuperintendens úr által felszenteltettem.

Az 1865-ik év május hó 28-ától 1866-ik év november hó 12-ig boldog emlékű édesatyám oldala mellett voltam segédlelkész, akinek köszönhetem, hogy úgy az elméleti, mint a gyakorlati lelkipásztori szakmában teljes képzettséget nyertem, s így mind a cúra pásztorális,42 mind pedig a pásztorális prudentiát43 sajátommá tettem, szóval elmondhatom, hogy azon csekély 1 és V2 évi idő alatt többet tanultam, mint az egész 4 évi theológiai cursus alatt.

április 30-án Debrecenbe ment, hogy ott teológiát tanuljon. 1786-ban Hajdúnánáson lett iskolarektor. 1789-ben a göttingeni egyetemre ment, ahol főleg David J. Michaelis professzor előadásait hallgatta. 1790-ben tért vissza hazájába, ahol megválasztották a Pápai Református Kollégium rektor-professzorának. Fő célja volt, hogy a pápai kollégiumot a debrecenivel és a sárospatakival egyenrangúvá tegye, amit sikerült is elérnie. 1831-ig tanított a kollégiumban, végül a kolerajárvány idején, 1831. szeptember 21-én hunyt el. Felesége nemes Zsoldos Katalin, kitől Albert fia származott. Két testvére ismeretes: Márton Gábor (1775-1848) köveskáli lelkész, esperes, valamint Márton József (1771 - 1840) egyetemei tanár, az MTA levelező tagja. Lásd: SZINNYEI1902. VIII. 730-734., 729., 736., illetve PREI matrikula, 176.

39 Oláh Jánost szentantalfai lelkészsége idején, 1822-ben szentelték föl. 1860-1867 között Oláh János pécselyi lelkészként volt a Veszprémi Református Egyházmegye esperese. ZOVÁNYI1977. 688. KRÁNITZ 2012. 99.

40 A kibocsátás (exmittálás), felszentelés (ordináció) kérdéskörét történeti változásaiban nyomon követi: KÖBLÖS 2016.

41 Nagy Mihály (1788. december 14 - 1878. március 19) Rétalapon, Győr megyében született, majd Pápán végezte közép- és felsőfokú tanulmányait. 1813-ban a kollégium szenioraként működött. Míg szüleinél tartózkodott, megválasztották a Pápai Református Kollégiumba történelem tanárnak azzal a kikötéssel, hogy előbb külföldi egyetemeken öregbítse tudását. Ezért előbb Bécs- ben, majd 1814-től (Péczely Józseffel és Hetényi Jánossal együtt) Németországban, a jénai és a göttingeni egyeteken tanult másfél évig. Hazatérését követően, 1815-től kezdve tanított a pápai kollégiumban (főleg retorikát és logikát) egészen 1821-ig. 1822-ben szentelték lelkésszé. 1821-től Kocson lelkipásztorként, 1827-től a tatai egyházmegye espereseként szolgált. Tóth Ferenc szuperintendens alatt főjegyzőként tevékenykedett, majd utódjaként 1845-1874 között dunántúli református szuperintendens volt. Kocsról Révkomáromba választották lelkésznek, így a püspöki hivatal és az egyházkerületi levéltár is oda került. KRÁNITZ 2012. 78., SZINNYEI 1903. IX. 719-720.

42 cura pastoralis (latin) = lelkigondozás, gyakorlati lelkipásztorkodás

43 pastoralis prudentia (latin) = lelkipásztori okosság, lelkipásztorkodástan-= 276 s-