Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Műhely - Böcskei László: Pápai kollégiumi emlékeim

-s MŰHELY зAcTA PaPENSIA XVII (2017) 3-4. SZÁM

a legszükségesebb tűzoltási eszközökkel, szerszámokkal rendelkezett. Ezek használatára dolgozták ki a légoltalmi tervet. Légiveszély esetén a fő irányelv az volt, hogy annak kezdetekor a diákokat a tanórákról hazaküldik és a védelmet a lakóhelyen kell biztosítani. Az előírt légoltalmi kiképzés a levente kiképzés keretében valósult meg, de ez a kiképzés csak a harmadik osztályban kezdődött.

1.3. Az osztályban

1.3.1. Az osztály

1941 szeptemberében az osztályunk 42-es létszámmal indult. Az iskola elsősorban a Dunántúlról várta elsőseit. A valóságban azonban ennél távolabbról, például Szolnok-Doboka, Nyitra és Pozsony megyéből is érkeztek a kis elsősök. Városokból, kis falvakból vegyesen jöttek. Egy részük pápai volt. ők a szülőknél, a többiek rokonoknál, szállásadóknál vagy internátusbán laktak, többen naponta bejárók voltak, akik vonattal vagy kerékpárral közlekedtek.

Az osztályból tizenhármán laktunk az internátusbán, zárt közösséget alkottunk, szigorú belső rend szerint éltünk. A szállásadói lakás engedélyezett diákszállás volt, a névsor az iskola hirdetőtábláján volt kifüggesztve. Izgalmas volt a bejárók élete, vonat estén a menetrend, kerékpáron az időjárás szabályozta. A kollégium a szegények iskolája volt, osztályunkba is túlnyomórészt az egyszerű emberek gyerekei jártak.

Osztályunk nagy létszáma miatt az osztálytársakkal a kapcsolat kialakítása a tanév során folyamatosan történt. Legelőször az internátusbán lakók ismerkedtek össze, e kör aztán kibővült a konviktuson étkezőkkel, az osztályban a padtársakkal, a közelebb és távolabb ülőkkel. Életre szóló barátságok szövődtek. Padtársammal, Szalai Lajcsival már az első osztályban kialakult a holtig tartó barátság.

Az osztálytársak összekovácsolódását nagyban elősegítette a szeptember végén a közeli Tapolcafő-Bótakőre az I/B-vel közösen szervezett osztálykirándulás Rácz István, dr. Szabadi Béla osztályfőnökök és Tóth Sándor kísérőtanár vezetése mellett. Az utóbbinak jól ismert „jelszava” volt:- Fagylaltozás nincs, bámészkodás nincs, tempó van!

Az utat oda-vissza gyalog tettük meg. A kirándulás fárasztó volt, este jól esett a már megszokott ágyban az alvás. Érdekes volt a Tapolca forrását megnézni, megfigyelni, ahogy a forrásvidéktől távolodunk, egyre nagyobb patak lesz belőle.-= 233 3-