Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Műhely - Böcskei László: Pápai kollégiumi emlékeim

BÖCSKEI LÁSZLÓ Pápai kollégiumi emlékeim Folyóiratunk fennállása óta különös figyelmet fordít a protestáns oktatás- és mű­velődéstörténet múltjának feltárására, bemutatására. A Dunántúli Református Egy­házkerület Levéltárában a református oktatásügyi intézmények történetének kutatója számára a hivatali iratok mellett a kéziratoknak, a személyes forrásoknak is nagy je­lentősége van. A szubjektív források (naplók, önéletírások, visszaemlékezések, magán­levelek, stb.) mintegy alulnézetből mutatják be a múlt történéseit. Az 1952-ben államo­sított Pápai Református Gimnáziumnak ma már kevés olyan diákja van, aki nemcsak elbeszélte, hanem le is írta diákélményeit. Böcskei László gépészmérnök egyike ezek­nek. A Veszprém megyei Nyárádon született 1930. február 9-én. Édesapja, Böcskei An­tal (1900-1955) hentes és mészáros, kocsmabérlő volt. 1937-ben Győr-Moson-Sopron megyei Bodonhelyen vásárolt kocsmát és vegyesboltot, családja is ide költözött. Részt vett a világháborúban, ahonnan hadifogolyként tért haza. Az újrakezdés után 1951-ben vagyonát államosították, élete végéig gyári munkás volt. Ugodi származású édesanyja, Vörös Erzsébet (1903-1972) a háztartásban dolgozott. Férje halála után Győrbe költö­zött, élete végéig itt élt. Böcskei László az elemi iskolát Nyárádon kezdte, 1937-től Bodonhelyen folytatta és fejezte be. 1941 őszén vették fel a pápai a Református Gimnázium I. osztályába, itt érettségizett 1949-ben. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára felvételizett, de származása miatt a sikeres felvételit követően sem vették fel: „helyhiányra” hivatkozva elutasították. 1949 őszén a győri Vagongyárban segédmun­kásként kezdett dolgozni, majd szakmunkás képesítést szerzett. 1950 őszétől már a Bu­dapesti Műszaki Egyetem I. éves gépészmérnök hallgatója lett, ahol 1955-ben a gép­gyártás technológiai szakon mérnöki oklevelet kapott. (Az 1960-as évek végén újra a BME hallgatója lett: a Gazdasági mérnöki szakon okleveles gazdasági mérnök, majd ezt követően az egyetem Közlekedésmérnöki Karán okleveles gépjármű szakmérnöki képesítést szerzett.) 1954-től mint szigorlómémök a győri Célgépgyárban kezdett dolgozni, ahol később üzemvezető, majd műszaki vezető lett. 1958-tól 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig az Észak­dunántúli Vízügyi Igazgatóságon dolgozott. Gépészeti vezetőként gépek, berendezések üzemeltetésével, korszerűsítésével foglalkozott. Nyugdíjazása után részt vett a vízügyi ágazati szakképesítések új, OKJ-s alapokra helyezésében, az ágazati követelményrend­szer kidolgozásában. Mérnöki tevékenységét a BME Szenátusa arany- és gyémántdip­loma adományozásával ismerte el. Böcskei László 1957-ben kötött házasságot Samodai Máriával (1934-1994), aki az egészségügyben dolgozott. Két fiút neveltek fel: Lászlót (1960-2007) és Zoltánt (1963). Mindketten műszaki érdeklődésűek, középiskolát végeztek. Az unokák közül László fia, 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom