Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy nem találtak módokat a lelkészi utánpótlás szolgálatba állítására. Vegyük szemügyre a már eddig is megismert és az újonnan fekhasznált forráscsoportjainkat, s vizsgáljuk meg, hogyan oldották meg ezt a problémát!

1. Az exmisszió és ordináció elméleti szabályzása

a. egy egyházmegyei szabályzat

Minthogy egyházkerületi szinten korszakunk túlnyomó részében a közgyűlések tartása sem lehetséges, megakad az egyházi törvényalkotás folyamata is. Nemcsak hogy a komjáti kánonokhoz hasonló nagyszabású jogi rendezés nincs, de az azt kiegészítő 1713-as kocsi rendelkezésekhez hasonló szabályok sem születnek. Amennyiben a kényszerítő körülmények hatására megváltozó gyakorlatot szabályozni szeretnék, erre csak egyházmegyei keretek között van lehetőség.

Alighanem a maga és társai használatára több esperes is megfogalmazott olyan elvi szabályokat, amiket Komáromi Sülye József pápai lelkész és esperes valamikor 1736 után a pápai I. sz. vegyes egyházmegyei jegyzőkönyvben írásban rögzített (18. sz. dokumentum),315 csak az ő próbálkozásaik mindmáig lappangnak. Ezek azonban fennmaradtak, és ékes bizonyítékai annak, hogyan lehet a beszűkült lehetőségek között is megtalálni a régi egyházi törvények szellemével összhangban lévő megoldásokat.

Erre a kényszerhelyzetre a szabályok címe is utal, hiszen emlegeti az 1715. évi 31. törvénycikket és az I. Carolina resolutiót, de azt a célkitűzést is, hogy a rendelkezés, amennyire csak lehet, legyen összhangban az egyházi kánonokkal.

Milyen feltételeknek igyekezett megfelelni a pápai esperes? Amint irománya második pontjában írja is, a lelkipásztor ordinálásának hatalma a püspököt és az espereseket illeti. Nyilván a komjáti kánonokra, azok közül is az I. rész

megszakad, a következő kötet az 1782-es évvel indul. DRELII. 217. a. 3. A pápai I. sz. egyházmegyei jegyzőkönyv egyáltalán nem számol be egyházmegyei összejövetelekről. DREKK 0.1055. Az 1746-os évvel induló belső-somogyi I. sz. egyházmegyei vegyes jegyzőkönyv a tataihoz hasonlóan közli a korszakbeli egyházkerületi gyűlések jegyzőkönyveit, de egyházmegyei összejövetelről Bódis István esperes 1769-ben bekövetkezett haláláig egyről sem olvasunk. Utóda, Elek Sámuel először 1770-ben hívott össze kihelyező ülés (sedes dislocationalis) néven egyházmegyei gyűlést, mely 1771 után csak 1776-ban ismétlődött meg, de ettől kezdve rendszeres évi programmá vált. DREL II. 138. a. 1. 39, 51, 67.

315 KÖBLÖS 2014b. 93-99.-г MŰHELY 3Аста Papensia XVII (2017) 1-2. szám- 17 -